Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HERMANN István: Adalékok a pápai céhek működéséhez a XVI-XVII. században

Érdekességként jegyzem meg, hogy külön rendelkezik a céhlevél a céh vé­dőszentjének, Munkás Szent József ünnepének a megünnepléséről. Ez a nap történetesen az egyházi naptár szerint május t-re esett, amelyet ké­sőbb — persze, másként magyarázott tartalommal —, a nemzetközi mun­kásmozgalom ünnepévé tettek...44 A vallási cikkelyek mellé valószínűleg a mesterek kérésére még egy articulus belekerült a céhlevélbe, amely érdekes módon a koporsók gyártá­sának szabályait tartalmazza. Valószínűleg komoly konkurencia jelentke­zett ebben az időben ezen a területen a „böcsületes asztalos” mesterek­nek. 45 A céhez tartozás díjfizetéseken, a rendszeres összejöveteleken és lako­mákon kívül egyéb külsőségekben is kifejeződött: Többször említettük a céhládát, amely egy nagyobb méretű, díszes, erő­sen megvasalt általában két kulcsra záródó láda volt. (Több ilyen láda ma­radt fenn, pl. a pápai múzeum gyűjteményében is találhatók ilyenek.) A ládának szimbolikus szerepe volt a kulcsokat a céhmester és valamelyik mestertársa őrizte, csak ünnepi alkalmakkor, együttesen nyithatták ki. A céh ünnepélyes alkalmai a nyitott láda előtt zajlottak. Ebben őrizték a céh vagyonát, iratait, kiváltságait, protocollumát, mesterkönyvét, egyéb jelké­­peit.46 44 45 * fordittassék. Az mely Pap penighlen mondgya az Szent Misét, annak egy forinttot tartoz­zanak adni/ és ebédért két garast. Az kipeniglen ezen Czéhben akar lenni, ezen Articulusokhoz hittel köteleztessék azok­nak megh tartására.” Uo. 44 „Ezen Czéhbeli Mestereknek Czéh Mestere minden Esztendőben Szent Joseph nap­ján Mestereket öszve gyüjcse és azon nap énekes Misét mondattassanak, Istennek hálákot adván, kézi munkájoknak Szent iletéséért, s minden Mester égó' gyertyával jelen legyen és az offertoriumra mennyen, harmincz három Pénz büntetés alatt, mely Czéhre fordittassék, ha penighlen közönségessen el mulatnák tizen két forint legyen büntetéssek, mely Pap által Istennek tisztességére fordittassék. Az mely Pap penighlen mondgya az Szent Misét, annak egy forinttot tartozzanak adny és ebédért két garast.” Uo. 45 „Senki az mi Pápay Városunkban más Mester Ember koporsot ne merészellyen csinálny, az ki penighlen találtotnik ollyan, az mi szerszámátul megh fosztassék, Czéh Mester parancsolattyábúl és illendő képpen birság olt assék (-.hanem ha ajándékon, vagy jó akaratban vagy tartozás képpen csinálna:) úgy szabados, az koporsó penigh ha nagy, négy Pénzt, ha kicsin két Pénzt adgyon azon Mester ember, az mely Isteni Tisztes­ségre fordittassék Pap által, ha ezen dolgot nem akarná követny, Czéh Mester által büntettessék megh.” Uo. 46 A magyar kézművesipar története, szerk.: Szulovszky János, Bp. 2005. NAGY­­BAKAY Péter: A Céhláda 331-335. Uó'.: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5, Veszprém, 1966.-70-

Next

/
Oldalképek
Tartalom