Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
HERMANN István: Adalékok a pápai céhek működéséhez a XVI-XVII. században
Érdekességként jegyzem meg, hogy külön rendelkezik a céhlevél a céh védőszentjének, Munkás Szent József ünnepének a megünnepléséről. Ez a nap történetesen az egyházi naptár szerint május t-re esett, amelyet később — persze, másként magyarázott tartalommal —, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepévé tettek...44 A vallási cikkelyek mellé valószínűleg a mesterek kérésére még egy articulus belekerült a céhlevélbe, amely érdekes módon a koporsók gyártásának szabályait tartalmazza. Valószínűleg komoly konkurencia jelentkezett ebben az időben ezen a területen a „böcsületes asztalos” mestereknek. 45 A céhez tartozás díjfizetéseken, a rendszeres összejöveteleken és lakomákon kívül egyéb külsőségekben is kifejeződött: Többször említettük a céhládát, amely egy nagyobb méretű, díszes, erősen megvasalt általában két kulcsra záródó láda volt. (Több ilyen láda maradt fenn, pl. a pápai múzeum gyűjteményében is találhatók ilyenek.) A ládának szimbolikus szerepe volt a kulcsokat a céhmester és valamelyik mestertársa őrizte, csak ünnepi alkalmakkor, együttesen nyithatták ki. A céh ünnepélyes alkalmai a nyitott láda előtt zajlottak. Ebben őrizték a céh vagyonát, iratait, kiváltságait, protocollumát, mesterkönyvét, egyéb jelképeit.46 44 45 * fordittassék. Az mely Pap penighlen mondgya az Szent Misét, annak egy forinttot tartozzanak adni/ és ebédért két garast. Az kipeniglen ezen Czéhben akar lenni, ezen Articulusokhoz hittel köteleztessék azoknak megh tartására.” Uo. 44 „Ezen Czéhbeli Mestereknek Czéh Mestere minden Esztendőben Szent Joseph napján Mestereket öszve gyüjcse és azon nap énekes Misét mondattassanak, Istennek hálákot adván, kézi munkájoknak Szent iletéséért, s minden Mester égó' gyertyával jelen legyen és az offertoriumra mennyen, harmincz három Pénz büntetés alatt, mely Czéhre fordittassék, ha penighlen közönségessen el mulatnák tizen két forint legyen büntetéssek, mely Pap által Istennek tisztességére fordittassék. Az mely Pap penighlen mondgya az Szent Misét, annak egy forinttot tartozzanak adny és ebédért két garast.” Uo. 45 „Senki az mi Pápay Városunkban más Mester Ember koporsot ne merészellyen csinálny, az ki penighlen találtotnik ollyan, az mi szerszámátul megh fosztassék, Czéh Mester parancsolattyábúl és illendő képpen birság olt assék (-.hanem ha ajándékon, vagy jó akaratban vagy tartozás képpen csinálna:) úgy szabados, az koporsó penigh ha nagy, négy Pénzt, ha kicsin két Pénzt adgyon azon Mester ember, az mely Isteni Tisztességre fordittassék Pap által, ha ezen dolgot nem akarná követny, Czéh Mester által büntettessék megh.” Uo. 46 A magyar kézművesipar története, szerk.: Szulovszky János, Bp. 2005. NAGYBAKAY Péter: A Céhláda 331-335. Uó'.: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5, Veszprém, 1966.-70-