Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről

Nem könnyű felsorolni, milyen abszurd és oda nem illő történeteket talál­tak ki alkalmanként maguknak, úgyhogy teljességgel tönkretették ennek a locusnak az eredeti értelmét, amikor kitalálták, hogy Dávid a papi tisztet is viselte, azaz a királysága lecsendesítése után elérte, hogy a papi tisztnek is helyes formát adjon, amint az jó fejedelmekhez illik. Megjavította a tant, elrendelte a kultuszt, zsoltárokat szerzett, felosztotta a papok és a léviták kötelességeit. Ezek ugyan dicséretre méltó dolgok egy fejedelem esetében, de ez az ér­telmezés nem illik ehhez a zsoltárhoz, mert Dávid nem emiatt pap. Melkisédek papságát csak azért említik, hogy jelezzék: az új tisztség nem lesz azonos a lévitai tisztséggel. De bármilyen történetet találtak is ki, azu­tán hozzáadtak egy tropologikus értelmet, amely a történetet az erkölcs területére alkalmazta: amint Dávid követte Melkisédeket, úgy kell nekünk is követnünk az ő bőkezűségét és segítenünk az idegeneket és a szegénye­ket. Ezt az erkölcs területére való alkalmazást nevezték ők „tropologiai” értelemnek, miközben persze ezt a szót tévesen használták. A ugyanis va­lami mást jelent. Természetesen nem az erkölcsökről tartott beszédet, sem nem az erkölcsökről szóló magyarázatot, hanem általában mindazt, ami irodalmi alakzatban fejeződik ki, mint például „a szabadulásért való po­harat felemelem”:1* * azaz, elviselem a szenvedést és a nyomorúságot. A „troposz” ezen a helyen nem az erkölcs területét jelöli, hanem olyan kifeje­zés, amelynek az eredeti jelentését átvitték egy szomszédos területre. Harmadik helyen következett az allegoria, amely az egyházra vonatko­zott, vagy ha valaki ügyesebben bánt vele, a Krisztusra, mint például „te, Krisztus, vagy a Melkisédek rendje szerinti pap”, és ezt csak az úrvacsorá­ra alkalmazták.^ A negyedik helyre tették az anagógiát, amely a mennyei állapotra vonat­kozó értelmezés volt: „te pap leszel, azaz, a kegyes ember boldog lesz a mennyben, Istent papként fogod dicsőíteni.” Tévednek azonban ezzel a kifejezéssel, amikor anagógiát mondanak anagógé helyett. Az anagógia ugyanis „szeszélyességet” jelent, vagy „er­kölcsi zabolátlanságot”, az anagógosz szóból, ami „nehezen megzabolázha­­tót” és „szeszélyest” jelent. gyarázza a Zsolt 110-et, ld. Enarratio psalmi Dixit Dominus c. művét. In: Opera omnia, 13. kötet, 1245-1293. hasáb, u Vö. Zsolt 116,13 *5 Genezis 14,18 szerint Melkisédek Ábrahámnak bort és kenyeret adott. Ezért lehetett ezt a jelenetet Krisztusra és az úrvacsorára alkalmazni.-275

Next

/
Oldalképek
Tartalom