Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről

Dionysius16 ezt az alakzatot ugyan anagógé-nak nevezi, de nála sem jelent ez semmi mást, mint allegóriát, amelyet ő maga, persze, mértéken felül magasztal. De még ostobábbak voltak a mi teológusaink, akik, hogy a grammatikai értelemtől még jobban eltávolodjanak, az allegórián túl feltalálták az anagógiát, amely a szöveg tartalmát (rés) a mennyei világra alkalmazza. így jelenti Jeruzsálem historice az ilyen nevű várost, tropologice a jól megalkotott (jó alkotmányú) államot, allegorice az egyházat, anagogice az örök, avagy a mennyei életet. És ily módon minden verset természetellenes átváltoztatással négyféleképpen értelmeztek, akárhányszor is ellenállt az adott szöveg eme átváltoztatásnak.

Mi viszont arra emlékeztetünk, hogy mindenütt egyetlenegy, biztos és egyszerű értelmet kell keresnünk a grammatika, a dialektika és a retorika szabályai szerint. Mert az olyan beszéd, amelynek nincs egyetlen és egyszerű értelme, semmiről sem taníthat bizonyossággal. Ha bármilyen irodalmi alakzat előfordul, akkor ennek nem szükséges sokféle értelmet felmutatnia, hanem - a nyelvhasználatnak megfelelően - csupán egyetlen bizonyosat, amely a többihez, az elmondottakhoz illik. És e célból készült ez az elemi tanítás az irodalmi alakzatokról és a szónoklás valamennyi módszeréről, hogy megtanuljunk véleményt alkotni egy beszédről és hogy bármilyen tetszőleges beszédből ki tudjuk válogatni az egyetlen és biztos értelmet.

Ennek megfelelően a Szentírásban is meg kell tartanunk azt az értelmet, amelyet a nyelvhasználat teremt. Ez tanít minket bizonyossággal azon dolgok ismeretére, amelyeket ott hagyományoztak. így pl. azon a helyen, melyet már idéztünk, „pap vagy te... stb”, először át kell futnunk az egész narrációt és keresnünk kell a körülményeket: ki beszél, kiről beszélnek. így megtudjuk, hogy a zsoltár nagyobb része egyáltalán nem Dávidra vonatkozik, hanem az örökkévaló királyra, aki újfajta papság szolgálatát fogja ellátni, a régi lévita papság helyében. Meg kell tehát állapítanunk, hogy ez a zsoltár az egyetlen és egyedüli Krisztusról beszél, és hogy a literális vagy történeti (historicus) értelem e versben Krisztus papi tisztéről beszél.

Aki tehát ezt ki akarja fejteni, annak nem kell allegóriákkal előhozakodnia, hanem Jézus papi tisztének ezt a konkrét ügyét vagy literális értelmét vonatkoztassa a loci communes-re, majd ezekről annak rendje szerint, a dialektika szabályainak megfelelően beszéljen: mi a papi tisztség, mit

16 Tulajdonképpen Dionysius Areopagita, misztikus teológus, akit az Ókorban az Acta 17,34-ben említett, Pál apostol által megtérített athéni filozófussal azonosítottak. Itt Melanchthon feltételezhetően Dionysius Areopagita De coelesti hierarchia c. művére utal, melyben számtalan helyen előfordul az anagógia mint irodalmi alakzat, vő. pl. 1,2.

— 276 —