Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
SZALAYNÉ GUBRICZA Emese: Emlékeim Nádasdy Lajosról
Emlékeim Nádasdy Lajosról SZALAYNÉ GUBRICZA EMESE Ezerkilencszáznyolcvanhat májusában ismertem meg Nádasdy Lajos nagytiszteletű urat, a pápai Tudományos Gyűjtemények főmunkatársát, amikor én is a könyvtárba kerültem. Bár nagyon szerettem a könyveket, mégis félelmetes volt a feldolgozó komorsága, a raktárban a mennyezetig érő polcokon felhalmozott könyvek sokasága. Az új munkahely nehézségein túljutni sokat segített Nádasdy Lajos szeretete, jóindulata, segítőkészsége. Kék köpenyében állandóan a raktárban tartózkodott, a gyalulatlan deszkapolcokon zsúfolva elhelyezkedő könyvek között. Vastag szemüvege mellett nagyítóval böngészte az ódon írású könyvcímeket és hasonlította össze a leltárba vett könyvek jegyzékével. Milyen ember is ő tulajdonképpen? Lassan kibontakozott csendes lénye mögött meghúzódó igazi egyénisége. Sok szeretet van a szívében. Jó tanácsaival segítette a könyvtárban rám bízott munka végzését és segített a lelkészi szolgálatomban is. Miután sikerült megnyerni bizalmát, megismerhettem életét is. Mély, gyermeki Istenhitét. Azt a küzdelmes munkát, melyet az ötvenes-hatvanas években végzett a gyülekezetében, Nemesvámoson. Szerény, de határozott egyéniségével sikerült elérnie, hogy falujában mindvégig volt hitoktatás, és nagyszerű, hitből fakadó szavai megtöltötték vasárnaponként a nemesvámosi templomot. Aztán nyugdíjba ment, de továbbra is tevékenyen részt vett az egyházi életben. A sárvári szórványgyülekezet gondozója lett, és a gyűjteményekben is végezte tudományos munkáját. A sárvári szórványgyülekezetet szívós, kitartó munkával Ő szervezte meg, és ugyanolyan lelkiismeretesen gondozta a kb. 50 emberből álló közösséget, mint a nagy nemesvámosi gyülekezetét. Minden vasárnap, fagyban, hőségben vonaton járt át lakóhelyéről, Celldömölkről Sárvárra. Hétköznapokon pedig Pápára jött a Gyűjteményekbe, ugyancsak vonaton. Mindig segítőkész volt, nemcsak a szellemi munkában, hanem a fizikaiban is. Soha nem engedte, hogy mi nők cipeljük a hatalmas, nehéz fa létrákat, még 83 éves korában sem, és maga mászott fel a magas polcokon található könyvekért.-250-
