Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
SZALAYNÉ GUBRICZA Emese: Emlékeim Nádasdy Lajosról
Sokat mesélt később arról is, hogyan terjesztették illegálisan az evangelizációs iratokat. Több példányban, egyszerű mechanikus írógépen másolták, majd szétosztották a megbízható lelkészek között. Később be is adott a könyvtárba ilyen „sokszorosított” anyagot, többek között Sükös Pál: „Keskeny út” című könyvét, és Túrmezei Erzsébet verseit. Halk szavú, bölcs tanácsokat adott mindenkinek, de sohasem úgy, hogy az az egyetlen cáfolhatatlan igazság, hanem csak egy lehetséges megoldás. Alázatos ember, de nem megalázkodó. Isten előtti alázattal végezte a rábízott munkát, a nagy feladatokat éppen úgy, mint a kicsiny rutinmunkát. Szerénysége abban is megmutatkozott, hogy sohasem kérkedett tudományával, pedig „tiszteletes és tudós prédikátor” volt, és az ma is. Szívesen mesélt gyermekkoráról, középiskolai és teológiai tanulmányairól, melyeket a nagyhírű pápai kollégiumban végzett. Tanárairól mindig tisztelettel beszélt. Mindig fájó emlék volt számára a református kollégium államosítása, és amikor elérkezettnek látták az időt, ő is részt vett az öregdiákok munkájában, melynek következtében sikerült visszaszerezni az ősi Alma Matert. Egy történetre emlékszem. Még kisdiák korában történt, hogy iskolába jövet a zsidó negyeden kellett átjönnie, ahol egy vallásos zsidó néni minden szombaton megkérte a kis református diákfiút, hogy gyújtsa el a tűzhelyét, mert ő semmi munkát nem végez a szabbath napján. És ez az ő számára teljesen természetes volt, hiszen segíthetett valakinek, aki őt erre megkérte. Nádasdy Lajos élte és éli a bibliai igazságot „ragasszatok hitetek mellé tudományt”. Nem a tudás számára az elsődleges, hanem a Biblia igazságain alapuló hit. Ő Jézus Krisztus gyermeke, akinek szívét eltöltötte az a vágy, hogy az ő példája, szeretete, bizonyságtétele nyomán mások is megismerhessék a Megváltót. De azt is tudta, hogy mindehhez szükség van bölcsességre. Az Isten szeretete mellett szívében a tudásszomj a legfontosabb. Ha felmerült egy-egy tisztázatlan probléma, addig kutatott, amíg annak végére nem járt hiteles dokumentumok alapján, mert a hitelesség is jellemző az ő életére. Hitelesség nélkül nem lehet prédikálni és nem lehet tudományos munkát végezni. Családját a távolság miatt csak kevésbé ismertük, de mindig meleg szeretettel mesélt az övéiről, feleségéről, aki a nyugodt hátteret biztosította munkájához, fiát, unokáját mindig büszkén emlegette. Most, amikor visszaemlékszem az együtt töltött évekre, csak hála van a szívemben Isten iránt, hogy megismerhettem és ismerhetem Nádasdy Lajos nagytiszteletű urat, mindnyájunk „Lajos bácsiját”-251-