Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon

csora jegyeit, ahol a családtagok ugyancsak részesedtek benne. Az úrvacsora edényeiről és a liturgikus textilekről való gondoskodás az egyházfi feladatai közé tartozott (elővétel, tisztán tartás, eltétel). Az úrvacsora maradékát a lelkész lakására vitték, ahol a lelkipásztorral együtt az adományozók, továbbá a kurátor, az egyházfi, a kántor és a harangozó fogyasztottak belőle, ami ezen felül még megmaradt, az a lelkészt illette meg.

Kalotaszentkirályon úgy hozták a közösség tudomására az úrvacsora jegyeit adományozók személyét, hogy istentisztelet végén, amikor mindenki kifelé indult a templomból, ők a helyükön ülve maradtak, így jelezve az ajándékozás tényét.

A faluban megmaradt egy középkori eredetű szokás, az offerálás is, ami abban nyilvánult meg, hogy az úrvacsorával élők külön perselyekbe külön adakoztak ezen az alkalmon. Ez az adomány a lelkipásztort illette meg. A szokás szórványosan a magyar nyelvterület más részein szintén felbukkant, nemcsak Erdélyben, hanem a Dunántúlon is, így pl. a Balaton-felvidéki Szentkirályszabadján.

Mindazok, aki részesültek az úrvacsora szentségében, az ünnep napja délutánján hálaadó istentiszteleten vettek részt, köszönetét mondva a kegyelemért, megbocsátott bűneikért.-235-