Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
SEBŐ József: A magyar Novalis: Ányos Pál
A magyar Novalis: Ányos Pál SEBŐ JÓZSEF A romantika jelképének, a kék virágnak megálmodója a német Novalis - miután imádottja élete virágában elhunyt - , szerelmes lett a halálba. Minden mondatából egy boldogító halál óhajtása sejlik föl, s mivel olyannyira akarta, az istenek megadták számára. A mi Bakonyunk szülötte, Ányos Pál - akinek költői lobogása mintegy húsz évvel előzte meg Noválisét -, akár szellemi atyja is lehetett volna a romantika kibontójának. 1756-ban az akkor még valóban romantikus világvége-erdőben, a Bakony egyik kies falujában, Nagyesztergáron látta meg a napvilágot. Abban a Bakonyban, amelyről talán ő írta a legszebb vallomásokat. Soraiból először rendkívüli melegség, a bensőségesség áradása ragadja meg a mai olvasót. Barátait szinte a keresztény himnuszokra emlékeztető forrósággal köszöntötte. Vettem leveledet szívemnek másfele, Lelkem az örömnek árjától eltele... Hiszem már, hogy nem függ levelek számától Sem pedig az írás cikornyás módjától Ama barátságos indulat mivolta Mellyel a természet szívünket kapcsolta. (Virág Benedeknek) Rónay György szerint ízig-vérig dunántúli lélek: „Egész leikével benne él a nyugati, dunántúli hagyományban.”1 A nagyesztergári születésű fiú Bakonyunkból elkerülvén, pálos szerzetesnek állva előbb a nagyszombati egyetemen szerzett bölcsészdoktorátust, majd a Budára áthelyezett egyetemen teológiai ismereteket. A felszentelés után a Nyitra megyei Felsőelefánt zárdájába helyezték, amelyet a magányosság helyszínének nevezett. A zord és csöndes környezet testi-lelki állapotára egyaránt kedvezőtlenül hatott. De sikerült elérnie, hogy Székesfehérvárra, a ciszterciek gimnázi-1 RÓNAY György: Ányos Pál = Ányos Pál-összeállítás. Veszprém, Vár Ucca Tizenhét negyedévkönyv 1994/2.132-136.-236
