Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon

Az első úrvacsora vételét itt is, a magyar nyelvterülettel azonos módon a fiatalok egyházilag is nagykorúvá nyilvánítása, a konfirmáció előzte meg, amely a 16. esztendejét betöltött ifjúságnak a közösség előtti első nyilvános megmérettetése volt. Konfirmációra a templomot a konfirmandusok díszítették fel. Ez a díszítmény fenyőágakból állt, amelyek közül azokra, amit a bejárati ajtókra tettek, a lányok által készített papírrózsákat erősítették fel. Ezeket az ékítményeket „hatlo”-nak nevezték. A lányok a konfirmációt követően egy esztendő múlva jogosakká lettek a párta viselésére.

A faluban évente hat alkalommal szolgáltatták ki az úrvacsorát, amelyet minden esetben a bűnbánati hét vagy „nagyhét” előzött meg, amikor esténként bűnbánati istentiszteletet tartottak a templomban. Mindenki, aki az úrvacsora szentségével élni akart, kötelességének érezte, hogy legalább egy alkalommal - többnyire szombaton - részt vegyen a bűnbánati istentiszteleten. Többen böjtöléssel is készültek az úrvacsorái alkalomra. Általánosan elmondható a békességre és tiszta lélekre való törekvése a híveknek, hogy így, „megtisztulva” járulhassanak az úrasztalához.

Úrvacsora vételekor a közösség női és férfi tagjai ünnepi öltözetben jelentek meg a templomban, amely öltözet alkalomjelző volt, jelezve az ünnepnek az esztendő ünnepi-és szokásrendjében elfoglalt helyét. így a böjti időszakban, továbbá böjtfőn és nagypénteken csakis gyászos öltözetben illett megjelenni a templomban, tehát a gyász nemcsak a haláleset által kiváltott családi gyászt jelentette, hanem hét olyan alkalmat, amelyeknek sorában az egyházi ünnepek is beletartoztak. A lányok úrvacsora vétele előtt megbeszélték öltözetüket és az ünnepi alkalomra azonos viseleti együttesben jelentek meg.

Kalotaszentkirályon álló úrvacsoraosztás volt. A kenyeret ezüst kenyérosztó tányérra téve és csak erre az alkalomra használt késsel csíkokra szeletelve, egy-egy darabot letörve osztotta a lelkész. A vörös bort, amit kizárólagosan alkalmaztak, Krisztus kiontatott vérére emlékezve, két kehelyből vehették a hívek: külön a nők, külön a férfiak. A lelkipásztor mind a kenyérre, mind a borra egy-egy Igét mondott mindenkinek, „kire mi talált”. Az úrvacsora vételének szigorú rendje volt: először a férfiak, majd a nők vettek, de mindkét nem esetében életkor szerint, ahol a sort az idősek nyitották meg. A házasok mindig előbbre kerültek a házasulatlanokkal szemben. A házasulandó kort jóval elhaladott férfiak és nők, a járóképes betegek és a nagyon öregek nem a gyülekezet közösségében, hanem a lelkészi irodán élhettek a szent jegyekkel a kurátor, az egyházfi és a presbiterek jelenlétében. A mozgásképtelen betegeknek a lelkipásztor házhoz vitte az úrva-234-