Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete
iskoláit), Székelyudvarhelyt (ahol a gimnáziumot) és a Kincses Kolozsvárt (ahol a Teológiát végezte) nem feledhette el sosem. Álmai mindig visszajártak Erdély bércei közé. Hitt az erdélyi lélekben, az erdélyi genius loci-ban. Ezt bizonyítják a Mátyás királyról, az erdélyi református fejedelmekről, a Kemény Zsigmondiról, Körösi Csorna Sándorról és más nagy erdélyiekről írott esszéi, írásai. A zseni A zsenialitás jegyei már korán jelzik őt. Már életében legenda lett. Halála után még inkább. Csak a legnagyobbakról születnek már életükben anekdoták. Róla rengeteg született. Ezek szájról-szájra szálltak és terjedtek. A zseni szárnyait bontogató teológusról, a tudós teológusról, a nagy tekintélyű püspökről, s az ő végtelenül kifinomult, telibe találó humoráról. A nyolcvanas években, mint fiatal papot, publikáló fiatal egyháztörténészt rendszeresen meghívtak a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójába. Itt különösen is három ember bírt abban az időben abszolút tekintéllyel. Magam is tanítványuknak tartom magam. Makkai László profeszszor, Böszörményi Ede tudós lelkipásztor, kutatóprofesszor és Benda Kálmán, áldott emlékű Marci bácsi, a Ráday Gyűjtemény korábbi, ill. későbbi igazgatója. Mindhárman elmentek már. Emlékszem egy kötetlen, éjszakába nyúló beszélgetésre, amikor is Laci és Ede bácsi a le nem írt egyháztörténeti források jelentőségére, így a kicsit lekezelt anekdoták jelentőségére hívták fel a figyelmünket. Az anekdota persze a humor eszközével mindig sarkít, de mindig benne van az igazság, s tartalmaznak olyan momentumokat, amelyek a komoly egyháztörténeti irodalomból - mint oda nem illők - kimaradtak. Hosszan sorjáztak belőlük a nekünk akkor nagyobb részt ismeretlen Ravasz-anekdoták és sztorik. Ezekből pár megjelent az azóta elhunyt Nagy László kolozsvári professzor kitűnő kis könyvecskéjében („...és vidámítsd meg az én szívemet...” Kolozsvár, 1996.) Sajnos a rengeteg Ravasz-anekdotát azóta sem gyűjtötte össze senki. A magyar ember - homo Hungaricus A nagy magyarok közé tartozik. Életművének ma is ez az egyik legfontosabb üzenete. Teológus koromban, majd ifjú lelkészként világító fáklya volt számomra minden sora. Mátyás király-esszéjében írta: „Egy nemzetnek nem lehet nagyobb ajándékot adni, mint hőseit”. Ezért volt bűnös a kom-213 —
