Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben
Mivel a temetés nemcsak családi és közösségi, hanem hangsúlyozottan gyülekezeti esemény, így a legtöbb lelkész a temetést követő halotti tort is a gyülekezeti élet részének, míg a saját maga toron való részvételét, megnyilvánulásait, beszélgetéseit lelkipásztori munkájának tekinti. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Egyrészt lelkigondozást. Segíteni a gyászolóknak elfogadni a halál tényét, válaszolni kérdéseikre, vigasztalni. Másrészt a missziót, a gyülekezetbe, a templomba való hívogatást. A tor ugyanis jó alkalmat ad az olyan emberekkel való találkozásra, a velük való beszélgetésre, akik egyébként nem, vagy csak nagyon ritkán járnak templomba. Végül, bár talán ezzel kellet volna kezdenem: az evangélium személyre szóló hirdetését! Azaz: ahogyan minden igehirdetésnek arról a keresztyén hitről és meggyőződésről kell szólnia, hogy Jézus Krisztus feltámadt és él, s az ebből fakadó emberi reménységről, hogy ezáltal nekünk, bűnös és halandó embereknek is örök életünk lehet, éppen úgy a lelkipásztornak személyes beszélgetéseiben, a gyászolókkal is erről a Jézusról, illetve a hozzá kötött csodálatos lehetőségről kell beszélnie! Jézusról, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él!” (János ev. 11, 25)^ A tor lényege Végül mit mondhatunk, mi a lényege a halotti tornak? - kérdezem az „élő tanúkat”, az egeraljai asszonyokat. „Hát, az utolsó tiszteletadás” - mondja az egyik. „Az összetartozás” - mondja a másik, majd arról beszél, hogy manapság, amikor annyi a magányos ember, s nemigen beszélgetnek egymással az emberek, jó, hogy legalább ilyenkor összetart a rokonság. „A hit megerősítése az emberekben” - zárja a summázásokat Irénke néni, aki egyébként minden este elmegy férje unokatestvéréhez, egy magatehetetlen, „hosszas beteghez”, hogy segítsen a feleségének őt megfürdetni, levetkőztetni, tisztába tenni. Mikor megjegyzem neki, hogy ma már ilyet is csak egy ilyen kis faluban lehet elképzelni, csodálkozva, kicsit szemrehányóan kérdi tőlem, hogy „de tiszteletes úr, hát nem az van megírva a Bibliában, hogy egymás terhét hordozzátok...?” Elköszönök. Beülök az autóba. Pillanatok alatt sok minden eszembe jut. Arról, hogy vajon mi változhatott meg a világban, eszembe jut a „legújabb szakirodalom”, Kárpáthy Ágnes: „A gyász szociológiája” c. kitűnő munkája a gyász-szokások változásainak okairól, amikor „a halál magán- 2 24 Biblia, magyarázó jegyzetekkel. Budapest, 1996.1274. — 207 —
