Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben

szűke” indokolta, de az is, hogy a vidékieknek - főleg ha buszhoz, vonathoz voltak kötve - sietni kellett, míg a helyiek ráértek később is beszélgetni, s ők tovább maradhattak.)

Sok helyen, pl. az Egeraljától 6 km-re található Nagypiriten is, meghívták még a torra a halottvivőket is.

A tort egyébként a temetések döntő többségénél ma is megtartják. Kivételt képeznek a „zűrös” vagy elzüllött családok, vagy ha ne adj’ Isten valahol gyermek hal meg, akkor elmarad a tor, legfeljebb nagyon szűk körben ülik meg.

Az előkészületek

A gyász, az elhunyt tisztelete közelebb hozza egymáshoz a családtagokat, rokonokat. Ilyenkor példaértékű az összetartás, összefogás, akár nagyon régi, évtizedes sérelmeket is háttérbe helyeznek. Ez az összefogás már az előkészületek során megmutatkozik.

Régebben a közvetlen rokonság nőtagjai közösen sütöttek-főztek, természetesen közben beszélgettek, s egymást lelkileg is erősítették.

Ma inkább ki-ki otthon elkészít egy tál süteményt vagy pogácsát, s a torra hozza magával.

Ide kívánkozik még megjegyezni, hogy a nagy készülődés általában valamelyik közelebbi hozzátartozó házában, konyhájában zajlott, hiszen régen általános szokás volt, hogy halottas háznál - amíg a halottat el nem temetik - nem főznek.'9

Amíg az asszonyok a konyhában szorgoskodtak, a férfiak a ház körül igyekeztek rendet rakni. Sőt, ha sok vendégre lehetett számítani, akkor még disznóvágásra is sor került. Ilyenkor igyekezniük kellett, hiszen amíg nem készültek el, addig az asszonyoknak is várni kellett a húsételek elkészítésével.

Szintén a férfiakra várt - rendszerint már csak a temetés napján - a székek, asztalok felállítása. Ez legtöbbször a tiszta szobában történt, s hogy legyen elég hely, sokszor a szekrényeket ki kellett vinni az udvarra. Jó idő esetén az udvaron terítettek meg. Nagyon ritkán, talán azért, mert az lakodalmakkor volt szokás, s mindenkit arra emlékeztetett volna, nagy sátrat állítottak fel. *

‘9 KUNT 1987.134.-203-