Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben
Bár Kunt Ernő azt írja, hogy a „torban kiváltképp kifejeződött a hátramaradottak vagyoni helyzete”20, én a beszélgetések során, valamint személyes tapasztalataim alapján is éppen ennek az ellenkezőjét állíthatom: anyagi értelemben is összefogtak, összehordták a méltó vendéglátáshoz szükséges élelmiszereket illetve étkészleteket, stb., így sem a terítésen, sem az ételek mennyiségén és minőségén nem lehetett észrevenni, hogy tehetősebb vagy éppen szegényebb család házában vagyunk Természetesen a torra nem jellemző a főképpen lakodalmaknál vagy más ünnepi alkalmaknál gyakori „kivagyiság” sem, hogy „na, mutassuk meg, micsoda ételkölteményekkel várjuk a vendégeket...” Ételek-italok Eredetileg a toron fogyasztott ételeknek is jelentősége volt21, ma már ennek nyoma nemigen van, viszont mégis megfigyelhető bizonyos rendje az ételeknek. Mindenütt általános a kalács (kelt tészták), a húsételek közül a fasírt, a gulyás, vagy a pörkölt, Egeralján a kövesztett sonka. Fiatal, házasulandó korú halott torán több étket szoktak feltálalni, amelyek lényegében követik a lakodalmi ételsor fő fogásait.22 Italok közül télen a forró tea és a forralt bor a „sláger”, egyébként a bor és a pálinka. Végül két személyes „megfigyelés”: Az egyik, hogy ma már egyre kevésbé „kerítenek nagy feneket” az ételeknek, nemegyszer csak hideg ételeket, szendvicseket, esetleg salátákat készítenek. A másik, hogy ilyenkor mindenki nagyon visszafogott, inkább csak illemből eszik néhány falatot. (Kivételt képeznek a sírásók: Őket Egeralján külön szokták „megebédeltetni”, még a temetés előtt, amúgy „férfiasán”, hiszen ők kemény fizikai munkát végeztek, mellette pálinkával kínálták őket: „Megfáztatok úgyis, egy kis melegítő...” A halotti tor rendje A temetést követően a meghívottak tehát elmennek a halottas házhoz. (Érdekes, egyben jellemző „pogány” szokás volt régen, egyes helyeken, hogy mielőtt beléptek a házba, háromszor elkiáltották a halott nevét, megkérdezve, hogy otthon van-e, s miután bentről egy „beépített ember” tagadó 20 KUNT 1987.176. 21 Magyar Néprajzi Lexikon, 443. 22 KUNT 1987.178. — 204 —
