Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben
A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben NÉMETH TAMÁS ,A harangszó szinte látható, ahogy a tiszta légbe úszva messze száll, s élesen riogat. Halott van, akiket elsirat! (...) Avarsorsunk beteljesülvén, hol nemzet sírját más szél fújja. A vén föld pedig forog tovább, mintha mi sem történt volna...” (Szalóky Károly: Utolsó harangszó)1 E FENTI versidézettel egyrészt szeretnék tisztelettel adózni Szalóky Károly emléke előtt. Szalóky Károly (1911-1998) Egeralja község szülötte, aki túl az őseitől örökölt nehéz földművelő munkán, igyekezett versekben és festményekben is kifejezni az őt körülvevő világot, valamint rengeteget fáradozott a falu írásos és tárgyi emlékeinek összegyűjtésében. Ennek a több évtizedes munkának az eredménye az általa létrehozott Helytörténeti Gyűjtemény. Másrészt, úgy gondolom, hogy „Utolsó harangszó” c. verse kifejező hátteret nyújt dolgozatom témájához, jól érzékelteti azt a hangulatot, amelyet átélhet az ember ebben a kis községben egy-egy temetés és az azt követő halotti tor alkalmával. 1996-tól 1999-ig lelkésze voltam az egeraljai református gyülekezetnek. Soha nem felejtem el azt az érzést, amit átéltem, miután egyetemi tanulmányaim, valamint egy év svájci ösztöndíj után, tehát egy individuális, nyugati kultúrából „becsöppenve” egy zárt, hagyományos közösségbe, a gyülekezetbe kerültem, s elvégeztem életem első temetési szertartását, majd meghívtak a halotti torra. Nehéz szavakba önteni azt az élményt... Egy eltűnőben lévő - Kari bátyám szavait idézve - „avarsorsú”, falusi világ elemi erejű, természetes, gyógyító közösségének a megtapasztalását. 1 SZALÓKY Károly: Igazságcsokor. Veszprém, 1996.15. —196 —