Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)
II. Héjas Pál: A CSURGÓI EVANG. REFORM. FŐGIMNÁZIUM RÖVID TÖRTÉNETE
53 jog nélkül bízott rám, semmi rátok nézve uj avagy szokatlan nincs. És hogy ezt annál ékesebben tehessem, csak azt az egyet kérem tőletek, hogy beszédemet ne a tárgy nagysága s az anyag bőségéhez képest mérjétek, annak elbírálásánál pedig a mit mondandók, ahhoz mérve, a minek elmondását ti óhajtottátok volna, kérlek vegyétek figyelembe hivatali teendőkkel való elhalmozottságomat. Dicső alapitó Gróf ur! — ki nagy sajnálatunkra akadályozva voltál a megjelenésben — valóban páratlan és dicsőségedet hirdető azon müved, hogy ezen hajléka a tudományoknak a te igyekezeted s buzgalmad által azon magaslatra emeltetett, a honnan azt, hazánk e félreeső szegeletén, az idők mostohasága letaszitotta volt; s most azon boldogító szózat járja át a benső lelki örömtől duzzadó sziveket: Boldogok ti, kiknek öröméhez más egyébb nem járulhat, mint az, hogy az isteni kegyelem szerencséssé s állandóvá tegye azt! Mert sem éjjeled sem nappalod nem volt Neked mindaddig, mig ezen férfiút, kit a szomszéd Németország dicsőítetts a kit a külföldi Akadémiákról épen, jó egészségben visszatértekor Hazánk örömmel fogadott, — ezen Lyceum ba professorul be nem állítottad. Néked tartozunk hát örök hálával az isteni gondviselés után, hogy bennünket e minden dicséretre méltó férfiúval megajándékoztál. Többire, mivel a te irántuk való érdemeid oly sokak cs oly nagyok, hogy éh azokat előszámlálni nem tudom s csakis szent áhítattal csinálva tisztelhetem: hozzá se fogok s csalc azon egyre kérlek — kegyes engedelmeddel — hogy ügyünket s ezen te Gimnáziumodat*) s ezen újdonatúj professort fogadd kegyeidbe s hathatós pártfogásodba. Hozzád fordulok Nagyontiszteiendö uram!, kinek annyi földről való szerencsés megérkeztén lelkendezve örvendünk s dicsőségünknek tartjuk, hogy veled ez alkalommal barátságosan kezet szoríthatunk, örvendünk, hogy azon férfiú, kit oly soká, oly régóta vártunk s kiben, leveleiben kifejezett nemes ígéreteihez képest, annyi reményt helyeztünk, ez órában azt beteljesité az által, hogy ez ünnepélyes órában azon díszes, *} liiaoiiy, bátran neveziietunW a űaiirt;«i gimnáziumot „l'osteíios-gi.'iiuásiumuak.* 68
