Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)
II. Héjas Pál: A CSURGÓI EVANG. REFORM. FŐGIMNÁZIUM RÖVID TÖRTÉNETE
— 112 — azonnal, vagy később visszaprovocálhatta s illetőleg azonnal kikérdezhette ellenfelét. Harmadik mód volt a tantermen kívül csoportokban készülés, tanítás, a midőn a tanár az egész osztályból öt-hat csoportot egy-egy jobb tanuló alá rendelt, a ki az illetőket készitgette, kikérdezte s az eredményről referált, a mi a tanár munkáját nagyban megkönnyítette. Negyedik mód volt, az azon ^4 óráig, mig a tanár a tanterembe lépett, csoportonként való kikérdezés a tanteremben saz erről, való referálás. Ez évtized közepe táján kezdődtek meg az u. n. „JV1 aj a 1 es“-ek (tavaszi mulatság az erdőben), melyeken a tanárok rendesen megjelentek, valamint később a városi érdekeltség is. Ez ünnepélyeken eleinte a laptázás (gyakran a tanárok részvétele mellett), versenyfutás voltak napirenden, majd később, a öO-as évek után tánczmulatság is, nem csak a város s a megye, de távolabbi megyék érdekeltjeinek belevonásával. Divatban volt az 50-es évek kezdete óta a tanulók s tanáraik közt való belső viszony, a kegyelet kifejezésére a tanárok meg köszöntése a tanteremben, amidőn némi szerény ajándék tárgyak átnyujtása mellett, ékes, legtöbbször dagályos szónoklatok tartattak az osztály kitűnőségei által magyar, latin, sőt. görög nyelven is, melyekre a tanár hasonló nyelven válaszolt. Bizony, sokszor, kivált a görög nyelven való rögtönös válaszolás nem kis bajt okozott nekünk! A laptázás sokféle nemei közül leginkább műveltctett 1. a „Kifutós“ országszerte ismert genre, továbbá 2. a „Várban-álló.“ Kört húztak, lehető nagyot, ennek központján állt egy ifjú, a kire dobtak a kör szélén állók, kik egymásnak dobták a laptát, ha eltalálta valaki 128
