Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Mezőföldi Egyházmegye

SZÜCS-NAGY KINGA

Szüleim első gyermekeként 1986. március 28-án születtem; s hitem szerint már akkor jele volt ez a későbbi „pályaválasztásomnak”, hiszen születésem időpontja nagypéntek dél volt.

Általános iskolába a szülőfalumban, Dégen jártam, tanulmányaimat a Pápai Református Gimnáziumban folytattam 2000-2004 között. Ekkor már abban a tudatban, hogy egyszer majd, ha lehetőségem lesz rá, s ha szükség is lesz rá, lelkészként szeretném Istent szolgálni, és az evangélium embereknek való átadásában így közreműködni. Tehát az úgynevezett „igen” kimondása az ún. lelkészi elhívásra már korábban, még az általános iskolás évek alatt megtörtént; bár e döntésem kezdetén, azt hiszem, még leginkább kedves lelkészem és családja iránti szinte rajongó szeretetem vezérelt. De már a konfirmációi fogadalomtételkor úgy állhattam az Úrasztala mellett; hogy a felém hangzó (s azóta is sokat jelentő) Ef 4,1-3 már talán nem csupán egy bibliai részt jelentett, hanem annál sokkal többet. S bár természetesen a lelkipásztor hangja által hallottam az Igét akkor, de az valami sokkal többet, egészen megrendítőt adott nekem.

Erre a számomra sokat jelentő eseményre azóta is tisztán emlékszem, s az életem nagyobb eseményei közül többet befolyásolt már. így amikor 2004 őszén frissen felvételt nyert hallgatóként fogadalmat tettem az első teológiai évnyitón Pápán, az járt a fejemben, hogy vajon én hogyan tudok „méltó lenni majd az elhívásomhoz”; illetve tudok-e egyáltalán ennek megfelelni... Mindenesetre az jó reménységet adott a számomra, hogy Urunk kegyelme mindennel, amire valóban szükségem volt addig, részesített, csak úgy, mint azóta is.

A teológiai tanulmányaimat a 2006-2007-es tanévben kénytelen voltam passziváltatni, vagyis egy évet halasztottam egy baleset miatt. Azonban amikor 2007 szeptemberében folytathattam a tanulmányokat, talán még inkább megerősödve az addig is meglévő elhivatástudattal költözhettem visz- sza Pápára. Az akkori tanévnyitó Istentiszteleten valami hasonlót éreztem a prédikáció alatt, mint 2000. június 11-én, amikor megkaptam a már említett páli intést az efézusi levél alapján. Talán nem akkora erővel hatott rám az az- 57 -