Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Kováts Zoltán —

megszépült az épület, új templompadok kerültek az Isten házába egy holland gyülekezet jóvoltából. A templom udvara pedig térkőburkolatot kapott parkosítással.

A szőnyi egyházközségnek nem csak temploma, parókiája és még két épülete volt, de egy életveszélyessé vált ravatalozóval is rendelkezett, amit újjá kellett építeni. A gyülekezeti tagok lebeszéltek, Isten viszont támogatott: „Kezdj hozzá, semmit ne félj, veled lesz az Úr...”

Hozzákezdtem hát egy új ravatalozó megépítéséhez. Ugyan sem egyházi felsőbb szervektől, sem a várostól nem kaptunk semmilyen segítséget ehhez a nagy volumenű munkához, mégis Isten vitte ezt az ügyet, és 2002-ben átadhattuk ezt a vadonatúj épületet, ami óriási harccal és munkával járt, s így lett igazzá: „Áldott leszel a városban és a mezőn.”

Talán megemlíteném Isten iránti mély és nagy hálával, hogy miközben építkező pap voltam, aközben Isten is építette a gyülekezeteket. Magyar- atádról 1 testvérünk ment a Teológiára. Magyaralmási gyülekezetből három katekhéta szolgatársunk végzett és három lelkipásztor a budapesti Akadémián. A szőnyi gyülekezetből négyen már lelkipásztorok, kettő pedig még teológus növendék.

Lányaim felnövekedve szintén a lelkészi hivatást választották életpályául.

2010. április 1-én nyugállományba vonultam, Isten kegyelméből.

Visszatekintve életemre áldom az Urat, hogy „sasszárnyakon hordozott és bajomban védett”.- 506 -