Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

MÁTHÉ CSABA 1939. január 8-án születtem az észak-erdélyi Sófalván, lelkészcsaládban. Anyai nagyapám és apám itt volt lelkipásztor, dédapám pedig sokáig Czegén volt esperes. Ennek a nagyapámnak volt unokatestvére az ismert újszövetségi teológiai ta­nár, Dr. Musnai László. Apai nagyapám a kalotaszegi Türében volt kántorta­nító, az ő dédapja, Fábián Dániel kézdivásárhelyi esperes pedig országgyű­lési képviselő és Kossuth lapjának szerkesztője volt. 1940-ben a második bécsi döntéssel szülőfalum hazatért az anyaország­hoz. Apám tagja lett az új magyar közigazgatásnak, emiatt 1944 őszén, az ismételt román megszállás közeledtével családunk életveszélybe került, és menekülnünk kellett. Mindent hátrahagyva, hosszú és viszontagságos út után érkeztünk meg Budapestre 1944. október 15-én. Innen Sólyba kerül­tünk, ahol apám lelkész, anyám a református ált. iskola tanítója lett. Itt vé­szeltük át a német, majd az orosz front érkezését. Sólyban öt évet töltöttünk. Ez idő alatt eltemettük nagynénémet, Musnai Márta tanítónőt és 9 éves Ju­dit nővéremet, majd megszületett Károly és Zsombor öcsém. Attila öcsém­mel és Réka húgommal együtt így öten értük meg a felnőttkort. 1949-ben a faluba küldött néptanító konfliktusba került anyámmal. E politikai ügy mi­att anyámat megfosztották tanítói állásától, többé nem taníthatott, apámat pedig áthelyezték a kicsi, de jómódú balatonhenyei gyülekezetbe. Az ’50-es években ez a viszonylagos jómód - föld, erdő, szőlő - elenyészett, az egyházi földeket államosították. A héttagú család apám egy fizetéséből csak nagyon szűkösen tudott megélni, ennek azonban volt áldása is: már gyermekkorom­ban megtanultam a kert- és szőlőművelés, az állattartás alapjait, aminek a későbbiekben nagy hasznát vettem. Bár kitűnő tanuló voltam, középiskolába „osztályidegen” származásom miatt nem akartak felvenni. Végül egy ismerős, befolyásos egyházi személy közbenjárására lehettem a tapolcai Batsányi Gimnázium tanulója. Érett­ségire készültem, amikor kitört az ’56-os forradalom. 17 éves fejjel, a falu forradalmi tanácsának tagjaként a Budapestre küldendő élelmiszerek- 507-

Next

/
Oldalképek
Tartalom