Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Bevezető

Bevezető

Jelentős területi, de viszonylag csekély emberi veszteséget szenvedett a belső-somogyi egyházmegye, amely elvesztette egészen Fiúméig húzódó missziói területe szinte egészét.20 21 A belső-somogyi egyházmegye területéből 7 missziói egyház (Brekinszka, Daruvár, Fiume, Nagypisanica, Terezovac-Suhopolje, Uljanik és Zágráb), 1 leány- és 10 fiókegyház került az akkor szerveződött Szerb- Horvát-Szlovén királyság területére.2“' Ezen a több vármegyére is kiterjedő területen kb. 6200 református vallású személy élt.

A somogyi egyházmegye dél-keleti része 1918. november-1921. augusztus vége között szerb katonai megszállás alatt állt. Ekkor Varga Dezső darányi lelki- pásztor helyettesítette Nagy Lajos esperest, és irányította a megszállt területen lévő egyházközségeket. A megszállt területen élő lelkipásztorok ideiglenesen külön egyházmegyét is alakítottak, azzal a feltétellel, hogy ha az anyaegyházmegyével fennálló érintkezési nehézségek megszűnnek, akkor az új egyházmegye automatikusan megszűnik. A megszállt területen a legnagyobb problémát a lel- készi és tanítói fizetések megtagadása, illetve azok nem díjlevél szerinti teljesítése okozta.22 23

Az őrségi egyházmegye24 is érzékeny területi veszteségeket szenvedett el: Ausztriához került Felsőőr anyaegyház szórványaival együtt25 és a körmendi gyülekezet szórványai közül a németújvári járás községei;26 a Szerb-Horvát- Szlovén Királysághoz csatolták Kerca anyaegyházközség leányegyházai közül

20 A veszprémi egyházmegye magába foglalta Fejér vármegye móri járásából Bakonykuti, Fehérvárcsurgó, Guttamási és Isztimér községeket; székesfehérvári járásából Csór, Inota, Iszkaszent- györgy és Moha községeket; Veszprém vármegye devecseri járásából Öcs községet; veszprémi járását Berhida, Ősi és Peremarton községek kivételével; zirci járásából Tés községet; Veszprém megyei várost; Zala vármegye balatonfüredi járását, tapolcai járásából Balatonhenye, Balatonrendes, Balatonszepezd, Hegyesd, Kapolcs, Kékkút, Kővágóörs, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Mo- noszló, Pula, Salfold, Sáska, Szentbékkálla, Taliándörögd, Vigánt és Zalapetend községeket. Egyetemes Névtár 1941.129.

21 Az egyházmegyéhez tartozott az I. világháború előtt: Somogy vármegye barcsi, csurgói, kaposvári, marcali, nagyatádi járása és Kaposvár rendezett tanácsú város; Zala vármegye Csáktornyái járásából Csáktornya, keszthelyi járásából Keszthely, letenyei járásából Letenye község és Nagykanizsa rendezett tanácsú város; Fiume város; Kőrös-Belovár vármegye, Lika-Korbava vármegye, Modrus-Fiume vármegye egész területe, Pozsega vármegye bródi, daruvári, novszkai, pakráci, pozsegai járásai; Pozsega és Bród városok; Verőce vármegye diakovári, slatinai, verőcei járásai; Várasd vármegye és Zágráb vármegye egész területe; továbbá Eszék, Várasd és Zágráb tövényhatósági joggal felruházott városok. Egyetemes Névtár 1941.88.

22 Nagykanizsa missziói egyház is elvesztette szórványainak jelentős részét (Várasd vármegye, Zala vármegye perlaki járása) és Csáktornya fiókegyházat is. A missziói egyházak közül református lakosainak számát tekintve magasan kiemelkedett Fiume 1123 fővel. Egyetemes Névtár 1913-15.59-65.

23 Varga Dezső 1919. július 17-én kapott felhatalmazást a helyettesítésre Nagy Lajostól. DREL1.1. a. 1921. szept. közgy. Püspöki jelentés. 41. DREL II. 138. a. 1921. okt. közgy. 5-7.

24 Az őrségi egyházmegye területe kiterjedt Sopron vármegyéből a csepregi, kapuvári és felsőpu- lyai járásokra; Vas vármegye egész területére, kivéve a kiscelli járást; Zala vármegyéből az alsólend- vai, letenyei, novai, pacsai, szentgróti és zalaegerszegi járásokra. Egyetemes Névtár. 1913-15.75.

25 Felsőőrön 1556, szórványaiban 83 református lélek élt. Egyetemes Névtár. 1913-15.77.

26 Ezeken a településeken 41 református élt. Egyetemes Névtár. 1913-15.-11-