Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye Szövetség elnökének: gróf Révay István úrnak68 a kérésére. Ekkor már 46 éves volt Kóczán Mór lelkész, de ellenfeleit a legnagyobb könnyedséggel és nagy fö­lénnyel győzte le.69 Kóczán Mór lelkész sportbeli nagy tudása hasznosan illeszkedett be az ifjúság nevelésénél és vezetésénél is. Az ifjúság a sportot megkedvelte, és ezután keve­sebbet járt a korcsmákba, s helyette az ifjúsági egyesületbe és a sportpályára ment testi és lelki szórakozást keresni. Az énekkart is ő szervezte meg még 1914 őszén, amidőn elfoglalta lelkészi ál­lását, és vezette mindaddig, amíg az énekkar vezetéséhez értő tanítója nem lett az egyháznak, vagyis 1920 teléig. Az ifjúságot vallásos és hazafias szellemben iparkodott mindenkor vezetni, miáltal sokszor ki volt téve kellemetlenségeknek a csehszlovák hatóságok részé­ről. Isten kegyelme őrködött a benne bízókon mindenkor, és zaklatott, sérelmes életünknek, sok méltatlanságunknak, anyagi súlyos károsodásunknak a magyar honvédeknek a felejthetetlen, rabságot megszüntető bevonulása vetett véget 1938. november 5-én, amely napot a csilizradványiak ünnepnapjává avattuk fel. Szép, ragyogó, tündöklő nap volt ez, s mindenki úgy érezte, hogy az elrepült húsz esztendő bánata, keserűsége és minden viszontagsága csak egy rossz álom volt. CSÚZ Nagy János lelkész Losoncon születtem 1905. szeptember 21-én. Édesapám szabómester volt, én voltam a tizedik gyermek. Mikor a hatodik életévemet betöltöttem volna, az apám meghalt. Édesanyám gondos takarékossága és nagyobb nővéreim önzetlen támogatásával kilencen nevelkedtünk fel, és végeztük iskoláinkat. Elemi és kö­zépiskoláimat Losoncon jártam. Még nem voltam 18 éves, amikor megkaptam a református reálgimnáziumi bizonyítványt. Ekkor cseh megszállás alatt a magyar fiúnak nagy gond volt a pályaválasztás. Bátyám kántortanító volt Barsban, szünidőkben ott tartózkodtam, volt egy ko­68 Révay István Tajnasárin (Bars vm.) született 1899-ben. Tanulmányait a mosonmagyaróvári gazdasági akadémián végezte, majd felvidéki birtokán gazdálkodott. Aktív szerepet vállalt a felvidéki közéletben. Alapító elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségnek, a Magyar Köz- művelődési Szövetség alelnöki, majd elnöki tisztét is betöltötte. Az I. bécsi döntés, 1938. november 2. után a Felvidéki Magyar Párt elnöke, 1941-1944 között felsőházi tag, 1945-1949 között a Teleki Pál Intézet igazgatója volt. 1949-ben nyugatra menekült, Norvégiában, az USA-ban, majd Ausztriában élt. 1951-1958 között a Szabad Európa Bizottság kutatóosztályának munkatársaként működött. Tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, vezetőségi tagja a Csehszlovák Magyar Nemzeti Bi­zottmánynak, több emigráns szervezet működésében is részt vett. írásai, tanulmányai többnyire a Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban jelentek meg. 1989-ben hunyt el. MARKÓ 2001-2007. V. 720-721. 88 A versenyen, amit 1931 júliusában Pozsonyban rendeztek meg (ez volt a Csehszlovák Magyar Atlétikai Szövetség első hivatalos bajnoksága), a pozsonyi Polgári Torna Egylet (1918-ig Pozsonyi Torna Egylet) színeiben vett részt, és 52,3 méteres eredményt ért el. Milyen eredmények számított ez? Összehasonlításul álljon itt az 1932-es verseny győztes eredménye (Perényi, Polgári Torna Egy­let): 43,4 méter! TURCZEL1992.8-9,12,78.-255-

Next

/
Oldalképek
Tartalom