Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye moly lelkű vallástanárom az alsó osztályokban, s bár édesanyám katolikus volt, templomos istenfélelemben nevelt, így kész szívvel mentem a papi szolgálatra. A kolozsvári teológiára ez őszön - a román miniszteri engedély késése miatt - csak novemberben vehettek fel. Közben a barsi egyházmegyében Patay Károly esperes úr tanácsára Barsbesén helyettes praeorans tanítói állást vállaltam egy tanévre, s ő kilátásba helyezte, hogy jövőre külföldre mehetek. 1924 októberében tehát a holland szigorú református egyház segélyével az ő egyetemükön, a Vrije Universiteit-en, Amsterdamban a teológiai fakultás hallgatója lettem. A kálvinizmus ereje, e református bibliai kereszténység valósága tárult ki előttem ebben a csodálatos környezetben. A nyelv nehézségeit hamar áthidaltam, a gyülekezetekben az igehirdetés<be> s az előadásokban a teológiai ismeretekbe a pozitív hívő irányba nyertem bevezetést. Bár csak két tanévet töltöttem a hollandoknál, mégis egész életre szóló, elhatározó benyomásokat és indításokat vettem, s nagy hálával áldom érte az Istent. Az ott szerzett teológiai előkészítő tanulmányok, a megismert hatalmas teológiai irodalom s a magammal hozott teológiai művek nagy segítségül szolgáltak a további tanulmányaimban. A közben szülővárosomban megnyílt református teológiai szemináriumban 1926. októberben alapvizsgáztam, 1929. májusban az első lelkészképesítő, 1931. június 17-én a második lelkészképesítő vizsgát állottam ki jó eredménnyel Losoncon, a felvidéki egyetemes konvent bizottsága előtt. Közben teltek el a kápláni évek. A segédlelkészi szolgálatomat a kápláni vizsga után mindjárt 1929. június 15-én kezdtem meg Nagysallón (barsi egyházmegye). Ez év őszén, 1929. október 1-től december 21-ig a tényleges katonai szolgálatot végeztem Prágában, először néhány hétig a 28. gyalogezredben, azután a törvényszerű beosztást kaptam meg, egészségügyi katona lettem az I. divisio- kórházban. A hatheti kiképzés után a katonai parancsnokságon a protestáns lelkészi hivatalba nyertem beosztást. Itt a hivatal parancsnoka, Radechowski alezredes - csehtestvér lelkész - testvéri szeretettel és megértéssel viseltetett a magyar református lelkész-katonákkal szemben, igyekezett mindenkit a méltó beosztásba juttatni. A következő években a kötelező gyakorlatok alkalmával is mindig barátilag bánt velünk, és lehetővé tette a magyar református katonák lelki gondozását, és Prágában a Szent Márton evangélikus templomban rendszeresen tarthattunk magyar református istentiszteletet magyar katonák és egyetemi hallgatók részére. Nagysallón 1931. június 30-ig, két esztendeig voltam. Azon egyházmegye legnépesebb gyülekezete; a gyengélkedő lelkipásztor70 mellett minden gyülekezeti munka és funkció az enyém volt, így a gyakorlat szempontjából hasznos volt. Buzgó, templomba járó volt a gyülekezet, a leányok vasárnaponként már jóval templomnyitás előtt gyülekeztek, hogy melyik ülhessen előbb a padjába. Az egyik tanítóval megalakítottuk a konfirmált ifjak egyesületét, együtt tartottuk az ifjúságot, és hetenként foglalkoztam velük. 70 Ifjabb Juhász Pál 1915-1939 között szolgált Nagysallóban. TtREL 1.8. d. 9. Nagysalló. 1.-256-
