Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

ban nagytiszteletű Kiss József pápai esperes lelkész a sakramentumok kiszolgáltatására felhatalmazott. 1905. szeptember 1-én még visszamentem az intézetbe, mert a fegyelmi alatt álló lelkész mellé adminisztrátort rendelt a felsőbbség, de már ugyanezen év őszén Garamszentgyörgyre rendeltettem, ahol nagytiszteletű Kulifay Gyula 68 éves idős és beteges lelkész9 mellett szolgáltam 1908. július haváig, mikor is Kulifay Gyula meghalván, esperesi rendeletre Garamvezekényre mentem nagytiszteletű Kiss Károly lelkész úr mellé. Itt ért a mádi és berhidai gyülekezetek egy időben való meghívása, amelyek közül a berhidait fogadtam és foglaltam el 1908. december 25-én. Berhidai lelkész voltam 1917. január 1-ig. Az eladósodott gyülekezettel a függő adósságot rendeztettem 1909-ben. 1911-ben tornyot, 1912-ben lelkészlakást, 1914-ben tanítólakást építtettünk. Mikor már az egyház anyagi ügyeit így rendbe hoztuk, üresedett meg a zánkai lelkészi állás, ahova igyekeztem eljutni feleségem és 1 xh éves kislányom egészsége helyreállítása végett. Célomat 1916. március 29-én értem el, amikor 3 pályázó közül egyhangúlag választott meg lelkészévé a gyülekezet.

Itt is a kis egyház anyagi ügyeinek rendbe hozása képezte törekvésem egyik tárgyát. Első ténykedésem volt az állam által visszaadott tanítólakás és iskola vételárának elengedéséért folyamodni. Ugyanis amikor a községivé tett református tanítólakást és iskolát átvette, azt a kikötést tették, hogy az egyház az épületeket 1000 pengőért visszaválthatja, ha azok megszűnnek iskolai célt szolgálni. Ez akkor következett be, amikor az állam megépítette a mostani iskolát és tanítólakást. Mindjárt állásom elfoglalása után hozzákezdtünk az egyház kipusztult szőlője helyett újat telepíteni, de tekintettel az anyagiak hiányára, csak állami segítséggel lehetett a tervet megvalósítani. Az első telepítéshez kapott is az egyház két évben összesen 5000 darab oltványt. Ez lett az alapja a mostani egyházi szőlőnek, amely ma már a nyugodt megélhetést biztosítja az egyháznak.

Közben bevégződött a most már elsőnek nevezett világháború, és az egyházak nyugodtabban foghattak hozzá a hitélet intenzívebb kiépítéséhez. Ámde a zánkai egyháznak nem volt más helyisége, mint a templom, és ez télvíz idején soka<ka>t visszatartott a belmissziói munkában való részvételtől. Ekkor vetettem fel egy e célra szükséges népház gondolatát, mit a presbitérium magáévá is tett, és a kis gyülekezet elég szűkös körülmények között élő tagjai ezer pengőnél többet ajánlottak fel, és többféle közmunka teljesítését vállalták, az állam pedig 3000 pengő államsegélyt juttatott erre a célra. Amikor az épület tető alá került, meg lehetett

9 Kulifay Gyula 1837. június 25-én született Kiskálnán (Bars vm.), apja Kulifay László lelkipásztor, anyja Török Julianna, Török József lelkész leánya volt. Apai nagyapja, Kulifay István szintén lelkészként szolgált. Elemi iskolai tanulmányait Balassagyarmaton, Pesten, és Bátban (Hont vm.), középiskoláit Selmecbányán és Pápán végezte. A teológiát 1856-tól Pesten hallgatta, majd Csákváron volt rektor. Az 1865-ben Szilasbalháson tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1867-től 1872-ig segédlelkész volt nagyatyja, Török József mellett Ujbarson. Ezután a kissárói gyülekezetben szolgált 1872-1873 között. 1873-ban Garamszentgyörgyre választották meg, ahol 1908-ig lelkészkedett. A barsi egyházmegye tanácsbírája, számvevője, gyámintézetének ellenőre, majd pénztárosa volt. 1908. május 6-án hunyt el. DREL I. 1. u. Garamszentgyörgy. 4. Újbars. 2, 21. DREKK O. 394t. 147-148. TtREL I. 8. d. 8. Kis- és Nagysáró. KIS 1879. 242, 275, 403. DPL 1908. 373-374. BELICZAY1955. 221.-981-