Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye kezdeni a belmissziói munkát. Úgyde egyébként is gyenge szervezetem ekkorra már felmondta a szolgálatot, úgy, hogy hosszas töprengés után 1940 októberében beadtam nyugdíjaztatás iránti kérvényemet, amit a nyugdíjintézeti bizottság 1941 októberében intézett el, és én 1942. január 1-én elhagytam a zánkai és bala- tonszepezdi egyházak lelkipásztori állását, és azóta várom amaz igaz bírónak meghívását. Balatonarács, 1943. augusztus 31. Szűcs János nyugalmazott református lelkész BALATONFÜRED Vámos Géza lelkész Születtem 1892. január 13-án Felsőörsön, Zala megye. Szüleim: Vámos János és Tislér Karolina földművesek. Elemi iskoláimat szülőfalumban végeztem, a gimnáziumot és a teológiát Pápán. A lelkészi szolgálatot mint negyedéves teoló­gus kezdtem Balatonkenesén 1914. év decemberében. Kenéséről 1915 februárjá­ban Balatonszabadira rendeltettem, innen ez év március 15-én Papkeszire, s 1916. augusztus 1-én Balatonfüredre. Itt szolgáltam mint segédlelkész 1921. már­cius 10-ig, mikor is a lelkészválasztás idejére Nemespécselyre rendeltettem, honnét mint megválasztott lelkész ugyanezen év április 24-én jöttem vissza. Mint helyettes lelkész szolgáltam az özvegyi és kegyeleti idő alatt 1922. decem­ber 31-ig, s 1923. január 1-től mint beiktatott rendes lelkész. 1923. január 30-án kötöttem házasságot Tobak Jolán kővágóörsi születésű, de itt, Füreden nevelődött hajadonnal. Házasságunkból két gyermek született: Géza 1923. november 2., jelenleg orvostanhallgató, Jolán 1924. december 16., jelenleg tanítónőképző intézeti növendék. Munkám mindeddig csendben folyt. Sem a gyülekezet részéről, sem kívülről nem merültek fel különösebb zavaró momentumok. Ha van valami fájó és bántó, az az, hogy szép múltú gyülekezetünk állandóan fogy, s vele szemben az egy szá­zaddal ezelőtt maroknyi katolikusság a reformátusok számának háromszorosát érte el. A számbeli lemaradást igyekszünk lelki fölény megteremtésével biztosí­tani. Meddig sikerül? Isten tudja. Amint nem sikerül, oka minden bizonnyal az én gyarlóságom, ha sikerül, egyedül Isten kegyelmének köszönhető, és a dicsőség egyedül Neki tulajdonítható. BALATONHENYE Herczeg Lajos lelkész Komárom vármegyében, a tatai járáshoz tartozó Szomód nevű kisközségben születtem 1888. évi április hó 6-án. Szüleim: néhai Herczeg Sándor és néhai Fo­dor Mária református kisbirtokosok voltak, kik kicsiny öröklött birtokukat szor­galommal, takarékossággal megkétszerezték.-982-

Next

/
Oldalképek
Tartalom