Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

áldott alkalom a magyar falu felemeléséhez. Amikor Nagyigmándon beköszöntő beszédet mondottam, alapigém ez volt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”119

Tudom és érzem, hogy Nélküle semmik és senkik vagyunk, Vele és Általa a legnehezebb kérdéseket is megoldhatjuk. Isten szolgálatában elégni a legnagyobb öröm és kitüntetés. Fiam is így gondolja, aki a pápai teológiai akadémia hallgatója.120 Minden téren munkálkodva Krisztus az eszményképem. O az Út, Elet és Igazság.121 Az O igazságával haladva az élet útján juthatunk el a kegyelem forrásához, az üdvözítő Istenhez.

Nagyigmánd, 1943. augusztus 31.

Tapsonyi Sándor lelkipásztor

Kecskeméthy Jenőné lelkészözvegy (született Karikó Juliánná)

1856 júliusában születtem Nagyigmándon. Szüleim, Karikó Sándor és Tóth Zsuzsánna kétesztendős koromban hetedmagammal árván hagytak. Másik két testvéremmel együtt a nagybátyám házában nevelkedtem fel.

1880. március 4-én mentem férjhez a nagyigmándi kántortanítóhoz, vagy mint akkor hívták: főtanítóhoz, Csorba Lászlóhoz.122 O 1876. októberétől kezdve mint akadémikus rektor volt itt az eklézsiában. Ha lelkipásztor lett volna, 7-8 esztendeig is kellett volna várni az egybekelésünkkel, mire eklézsiához jutna. Inkább itt maradt főtanítónak, félben hagyva akadémiai tanulmányait. Házasságunkból három gyermekünk született: első kis lányunk, Margitka, aki két-három hónapot élt csak, 1882-ben született a második Margitka, s 1884-ben, szintén tavasszal Juliska. 1885 májusában meghal a férjem, s alig valamivel később,

119 Fii 4,13

120 Tapsonyi Sándor 1921. november 10-én született. Középiskolai és teológiai tanulmányait is Pápán végezte 1932-1944 között. Segédlelkészi szolgálatot végzett Nagyigmándon, Győrben, majd ismét Nagyigmándon. 1949-1954 között Tárkányban, majd 1954-től 1967-ig Tatabányán szolgált. Felesége Szarka Margit volt, 1949-ben kötöttek házasságot. 1967. október 23-án hunyt el. Pápai Református Kollégium értesítői. 1932/33. 64, 65, 66, 71.1933/34. 75, 76, 77, 78, 87,120.1934/35.138, 140,141,142,153,176.1935/36. 84,102,106,107,109,124,147,148.1936/37. 64,65,67, 68, 89,97,112. 1937/38. 97,104,105,107,108,129,136,153. 1938/39. 43, 53, 54, 65, 66, 67, 89, 94,106,109.1939/40. 46, 72,74,75,98,103,104,105,118,119,120.1940/41.18,19,23,27, 29,30, 33,107.1941/42. 25, 32,33, 38, 42, 43, 46, 47, 48, 74,134,136,137,138,139.1942/43. 29, 30, 34, 36, 37, 38, 39, 41, 42, 55, 67,156, 161,163,164,165.1943/44.11,13,14,16,18, 20, 21, 29, 32,41,117,118. TREL törzslap. TREL akv. 43. PATAKY1985.382. VÁRADY 2001.403,421.

121 Jn 14,6

122 Csorba László Nemesócsáról származott. A gimnázium IV-V. osztályát Pápán végezte az 1868-1870 közötti tanévekben, majd az 1872/73. tanévtől újra folyamatosan Pápán tanult. Az 1875/76. tanévben végezte a főiskola hittanszakának III. évét. II. és III. éves hittanhallgató korában szépírást tanított a gimnáziumban. 1876-tól 1879-ig akadémikus rektorként szolgált Nagyigmándon, 1880-ban főtanító lett, ilyen minőségben tanított 1885. május 29-ben bekövetkezett haláláig. O volt az utolsó akadémikus rektor és az első főtanító a gyülekezetben. TtREL I. 8. d. 9. Nagyigmánd. 1.4. Pápai Református Kollégium értesítői. 1868/69. 28.1869/70. 26.1872/73.15.1873/74. 23.1874/75. 25, 26. 1875/76.11,30.-933-