Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

Feleségem jött a gyülekezetbe szerető szívvel, és főként azzal a hittel, hogy itt nekünk egész életünkkel és minden javunkkal szolgálni kell Istennek.

Isten iránti hálánk kifejezéséül és a gyülekezet előtt való példaadásra 2600 pengő kamatmentes kölcsönt tudtunk adni a gyülekezetnek 10 esztendőkre, mellyel az építés munkája kezdetét vette, s a lelkipásztor düledező hajléka megjavíttatott, még 1938. esztendőben. Ugyanekkor 500 pengős összeggel építtetett újjá az utcafronti kerítés, vasból készíttetvén azt.

A következő években sorra jött az iskola nagyobb mérvű javítás<a>, a tanítólakás részbeni átalakítása, jelen esztendőben a tanítólakás melléképületeinek megújítása, mindez a gyülekezet külön megterhelése nélkül. Úgyszintén a lelkész- és tanítólakások villannyal való ellátása is.

Mindezen munkához elmondhatjuk, erőt adott az Úr, és segítségével támogatott, hogy elvégezhettük ezeket. A család örömét is növelte, fiúval áldotta meg házasságunkat. 1939. november 4-én született Sándor nevű gyermekünk.

A különleges idők hozták közben magukkal, hogy megkezdett szolgálatomat több ízben kellett megszakítani, s szeretett gyülekezetemből hosszabb időre távol lenni. A haza fegyverbe szólított fiaival együtt én is szolgáltam a hazának. Itt említem meg, hogy 1935. év január hó 1-vel emléklappal ellátott hadnaggyá, majd 1937. június hó 20-án pedig emléklappal ellátott lelkésszé neveztettem ki. így mint tartalékos tábori lelkész részt vettem, illetve katonai szolgálatot teljesítettem 1939-ben a kárpátaljai megszállás után egy hónapig, 1940-ben Erdély megszállása alkalmával júliustól november végéig, legutóbb pedig 1942. október közepétől az orosz fronton, a Voronyezs alatti Don menti állásokban hirdettem az örök élet evangéliumát. Részt vettem a téli visszavonulásban, s a jó Isten igen különös kegyelme folytán haza tudtam jönni onnan, hol oly sok magyar esett áldozatul. Ebben is, mint mindenben azt látom, Istennek célja van velem e kis gyülekezetben. Haza kellett jönnöm, mert Isten akarta. Életem legnagyobb megpróbáltatásait eddig itt szenvedtem, s csak a hitem tartott meg, de ezért a szenvedésért is áldott legyen az Úr. A fronton kapott betegségemből is meggyógyultam 12 heti kórházi kezelés után, és egyelőre kiváltam a honvédség kötelékéből

1943. augusztus 28-án. Szolgálataimért I. osztályú tűzkeresztet kaptam.

Ismét itt állok gyülekezetemben, hivatásom őrhelyén. Tovább is szolgálni kívánok, hogy munkám és életem által épüljön a látható egyház, a hívek közössége, hogy gazdagodjanak lelkiekben annak tagjai, hogy mint Krisztus katonája tovább harcoljak a bűn ellen. Erős bennem a hit, hogy Isten győzelemre visz.

csak nagyon rövid ideig tudta végezni. 1948. április 5-én hunyt el. BELICZAY 1955. 214. TÓTH 1996. 42,55,59,138. RÁCZ 1997.340-346 (1948. áprüis 1-én hunyt el!).-915-