Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

A tatai segédlelkészi és vallásoktatói munkát 1905. évi szeptember hó 18-tól

1906. évi november hó 30-ig dr. Antal Gábor püspök úr mellett püspöki titkári teendők végzésével cseréltem fel. Szükség esetén lelkészi teendőket is végeztem, és részt vettem az ifjúsági munkákban.

1906. évi december hó 2-án elfoglaltam a Komárom megyei csépi gyülekezet - jelenleg komáromcsépi - rendes lelkészi állását.

Ebben a gyülekezetben 1907. év tavaszán és nyarán templom-, iskola- és lelkészlak renoválási munkákat végeztettem.

Fiatalos lelkesedéssel mindent megkíséreltem, de rövid ideig tartó szolgálatom a tehetősebb egyháztagoknál nem érte el az általam várt eredményt. A pár holdas kisgazdák és cselédség azonban nagyon buzgó látogatóivá lettek a templomnak és a vallásos estéknek. Adakozásból egész rövid alatt vallásos tartalmú könyvekből kis könyvtárat sikerült összehozni, mit igen nagy érdeklődéssel és szorgalmasan olvastak. A római katolikus vallású cselédség is rendszeres látoga- tój ává lett a vallásos estéknek.

1908. évi március hó 14-én a dunaalmási gyülekezetben kezdtem el szolgálatomat, hova már 1907. év március havában megválasztottak.

Közvetlen elődöm38 az egyházmegyénél, az egyházkerületnél és világi téren is vezető szerepet betöltő ember volt. Részt vett a szövetkezeti mozgalmakban. Hitelszövetkezeti elnök volt. Ez a szövetkezet azonban válságos anyagi helyzetbe jutott, később pedig kénytelen volt veszteséggel felszámolni. Anyagi nehézségei voltak az egyházközségnek is. Ugyanis az 1894. évben történt templomépítés és az 1899. évben történt lelkészi melléképületek építéséből még mindig fennállott az egyházközségnek 17000 koronát kitevő tartozása. Ehhez járult, hogy a lelkészlakás és az iskola épülete tarthatatlan állapotban voltak.

Fent vázolt anyagi bajok, bár arra semmi ok se volt, nagyfokú bizalmatlansággal töltötték el az egyházközség tagjait, s azzal fogadták az új lelkészt. Építkezni kellett volna, de hogyan? Hiszen tekintélyes összegű régi tartozás áll fenn, és az egyháztagok telve bizalmatlansággal! A presbiterek megtagadták a régi tartozás takarékpénztári váltóinak aláírását.

Más megoldás hiányában 1909. év november havában elhatározza az egyház- község a halaszthatatlan építkezések keresztülvitelét. A határozat szerint az építkezésnek az 1910. évben kellett volna megtörténnie. Lelkész azonban egy

38 Kecskeméthy Jenő 1850. március 22-én született Iszkaszentgyörgyön (Fejér vm.), papi családban. Tanulmányait születése helyén, majd Pápán végezte. Segédlelkészi szolgálatát Adorjánházán, Nádasdladányban, Tatán, Kocson kezdte, majd Szőnyön folytatta, ahol segédlelkészi, majd adminisztrátori feladatokat is ellátott. Az 1875-ben Székesfehérváron tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. Győrben segédlelkész és tanító volt, majd Nagyigmándon szintén segédlelkész. 1878-ban került Dunaalmásra, ahol kezdetben helyettes, majd rendes lelkészként szolgált haláláig. Felesége Schümann Mária, majd Karikó Julianna volt. 1906. szeptember 2-án hunyt el 56 éves korában. DREKK 0.394t. 182-184. TREL Kgy. jkv. IV. 100,130,163,166, 208, 279, 295. Az 1943-as országos összeírás során keletkezett helyi jelentésben 1873-1875 között szerepeltetik kocsi segédlelkészként. TtREL 1.8. d. 6. Dunaalmás. 47-53. d. 8. Kocs. II. 3. FERENCZY 2004.76,84.-896-