Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

Prédikációt betanulni sohasem szoktam, és sohasem tudtam. Viszont magam „csinálni” nem mertem. Dadon sok gondot okozott már. A kézhez kapható prédikációk racionalista termékek túlnyomó részben. Alig akadt néhány, az is többnyire lutheránus lelkészektől való, ami az én vágyaimnak legalább annyira megfelelt, hogy kihagyásokkal, betoldásokkal használni tudtam. De így is éreztem, hogy hiányzik belőlük az élmény bizonyságtevő ereje. Pénzem nem volt a folyóiratok járatására. Neszmélyig csak vegetáltam valahogy. Itt azonban nem lehetett olyanokat prédikálni. Itt evangélium kellett, amit már egyik elődöm, Kiss János13 is hirdetett. Elkezdtem hát magam írogatni, s már többnyire a magam beszédeit mondtam. Az a pár, ami még leírva ma is megvan, ma már magam előtt sem üti meg a mértéket, de mindenesetre „bizonyságtevések” voltak, s meggyőződésem szerint erre volt, s erre van szükség ma is. Abonyban aztán végleg lemondtam a „más” beszédeiről. Közrejátszott egyéb ok is, de ez nem leírható (élő valakit sértene).

Abonyba kerültem tehát. Itt volt egy kis hívő közösség Szűcs Margit vezetése alatt (ottani tanítónő).14 Kétségtelen, hogy hibáik is voltak, de rabul ejtő, kedves, szolgálatkész, hívő lelkek. Az esperes-lelkész nem üldözte, nem is támogatta, eltűrte őket. Nekem nagyon megörültek. Eljárogattam közéjük, előadást, bibliaórát tartottam közöttük. Principálisom nem tiltotta, de - észrevehetőleg - nem örült neki. Talán ez is volt oka, hogy szokatlanul hamar, már júliusban Nagyszékelybe kaptam áthelyezést. Nekem azonban az a pár hónap is kellett,jó, nagyon jó volt. A kapcsolat közöttünk azóta sem szakadt meg teljesen, pedig régen volt már. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a Bethánia (CE, szövetségesek voltak) tagja sohasem lettem, azon egyszerű okból, hogy ahol szolgálok, szükségtelennek tartottam mindig az egyház szervezetén kívül való minden más szervezkedést, ezért feleslegesnek, sőt károsnak tartok ma is minden egyletesdi játszást. Erre szükség lehet és van is ott, ahol a hivatalos egyház határozottan szemben áll az igazi ke- resztyénséggel, ilyen azonban ma már - legalább reményiem - igen kevés eset lehet. (De van, ha kevés is.)

Nagyszékely! Senki sem kérdezte tőlem, tudok-e németül, pedig ott németül kellett prédikálnom. Szerencsére elég jó utánzóképességem van. Iszonyú munkámba került megtanulni Gerock15 prédikációit. Németül akkor jobban tudtam,

lelkészének. 1943. december 1-vel nyugalomba vonult. Egyetemes Névtár. 1911. II. 1.1912. 34.1913- 15. 28. Dunamelléki egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. 1894. okt. közgy. 313. 1904. okt. közgy. 198.1943. nov. közgy. 41. ZOVÁNYI1977.304.

13 Kiss János 1921-ben volt Neszmélyen segédlelkész. 1943-ben Csilizpatason szolgált, önéletrajzát lásd ott!

11 Szűcs Margitot 1904-ben választotta meg az abonyi gyülekezet leányiskolája tanítónőjévé (Debrecenből érkezett). Valószínű, hogy 1944. október 27-én hunyt el, amikor bombatámadás érte a templom melletti iskola épületét is, amelyben éppen bibliaórát tartottak. Egyetemes Névtár. 1911. II. 1.1912.34.1913-15.28.1930-32. 23.1935.33.1941.40.

15 Gerock, Karl Friedrich von (1815-1890): német költő, lelkész. Lelkészi család gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait Stuttgartban, a teológiát Tübingenben végezte. 1849-től Stuttgartban lett lelkész. Korának kiemelkedő egyházi szónoka volt, de költői alkotásai is figyelemre méltóak. Elméleti tevékenysége mellett jelentős gyakorlati munkát is végzett. Nagy szerepe volt a Gusztáv Adolf Egylet működésében és a diakonissza mozgalom fejlődésében. PEIL 1890.140-142.-873-