Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

évet helyettes lelkészi minőségben Kisasszondon töltött, hol nemcsak a lelkészi, hanem a tanítói teendőket is végezte. Rendes lelkészül 1869-ben választatott el Kutasra, hol nem egészen két évig hivataloskodott.

Az 1871. évben édesatyja, ki Visontán 35 éven át volt általánosan szeretett és tisztelt lelkész, hosszas betegség után elhalván, részint az atyának érdemeire való tekintetből, főképpen pedig azon közkedvességnél fogva, melyet már visontai segédlelkész korában itt megnyert, nagy szótöbbséggel, csaknem egyhangúlag visontai rendes lelkészül választatott, s ez állomást 1871-ben elfoglalván, 1889. február 11-én bekövetkezett haláláig híven betöltötte.

Kitűnő szónoki tehetséggel bírván mint egyházi szónok már kora ifjúságától fogva híressé és keresetté lett. Hívei egész lelki gyönyörrel hallgatták az igét ajkáról. Egyházi beszédeinek tárgyát az életből, a napirenden lévő eseményekből gyülekezetének, híveinek lelki szükségeihez mérten választván, tanításai már gyakorlatiasságuknál fogva is érdekesek s figyelmet keltők voltak. A szónoki előadás és azon mélység, mellyel beszéde tárgyát maga is átérezte, igazán a szívekig és vesékig hatott.

Hivatalát szerette, s abból folyó kötelességeit mindenkor készséggel s örömmel teljesítette. Legjobban érezte magát a templomi szószéken, ahova bármely percben kész és képes volt fellépni, s ha éppen kellett, rögtönözve is szépen és4“8 elég alaposan, s a tárgyat kimerítőleg tudott beszélni. Neki nem teher, hanem öröm volt templomi kötelességeinek teljesítése. S ha a szószéken volt, egész gyönyörűség volt nézni, hogy a különben is deli alak mint válik még delibbé s mintegy magasabbá. A különben is élénk s kifejezésteli szemek mint élénkülnek, s válnak még kifejezőbbekké. Halálos betegségében, mikor már lábai alig bírták, sokszor mondta, hogy: „felmenni nehéz, de ha már fent vagyok a katedrán, oly jól érzem magamat, mintha semmi bajom sem volna”.

Egyházának nemcsak beléletét, de külső anyagi ügyeit is pásztori gonddal viselte. A parókia leégett melléképületeit hamvaiból feltámasztotta gyülekezetének kevés terheltetésével. A mostani tanítói belsőség az ő idejében fizettetett ki. Ugyancsak az ő idejében új torony és szereztetett két új harang a visontai gyülekezet által (!), amelynek az ő idejövetelekor pénze nem, de adóssága volt, s mégis az aránylag gyors egymásutánban történt tetemes kiadások dacára ma már nincs tartozása. Alakított egyházi takarékmagtárt a gyülekezeti tagok közadakozásából, mely ma már kevés híján 150 mázsa rozs felett rendelkezik.

Gyülekezete tagjainak nemcsak papja, hanem lelkiatyja is volt. Valóban olyan volt ő gyülekezetében, sőt a községben, mint az édesapa a családban: mindenki bizalommal fordult hozzá tanácsért, s ő mindenkinek, ki hozzá fordult, ügyét, baját, gondját magára vevén széleskörű ismeretsége, élesen látó bölcsessége s szívének meleg szeretete által igen-igen sokaknak lön nemcsak lakostársai, de a környékbeliek közül is bajaikból szabadítójuk.

1929. 132, 320. BECK 1935. 33 (1885-ig volt Csökölyön lelkész!). BÓDI 1943a. 138, 151, 169. BÓDI 1943b. 150. ZOVÁNYI1977.65.

4;!“ Hibásan még egyszer: szépen.-843-