Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

előzte a később egyetemesen elrendelt missziói tevékenységet. Mire egyetemes lett, Somogy már meg is unta a Református Egyesületet, Református Elet című havi folyóiratát nem terjesztette, a csekély tagdíjat nem fizette, a lelkészek nem toboroztak tagokat. Izsák Aladár az egyetemes misszió elrendelése után kijelentette, hogy mert részvétlenséget tapasztal, s különben is most már hivatalból kell a misszióval foglalkozni, az Egyesület működését (az utóbbi években már elnök- ké választották előbb Sárközy főispán, később Szigethy főorvos világi elnök mellé) a maga részéről beszünteti. Az egyházmegye vezetősége próbálta más vélekedésre bírni, de megmaradt elhatározása mellett. Meg is szűnt végérvényesen Egyesület, lap. De ha a magasztos célkitűzésű Egyesületet meg is szüntette az érdeklődés és felelősségérzet hiánya, ha könyvéből épp lelkésztársai vettek is meg legkevesebb példányt, míg a világiak felekezetkülönbség nélkül 1-2 év alatt az összes példányokat szinte szétkapkodták, ha több kollégája nézett is sanda szemmel, irigy gyanakvással reá, s nyilatkozott elítélőleg róla, az elegáns külső megjelenésre is sokat adó, modern emberről, azért mindenki elismerte, és a maga módján méltányolta is. Két esperesválasztáson volt jelölt, mindkét ízben kisebbségben maradt, bár a világi elem tüntetőleg mellette volt, mert féltek erős kezétől. De tanácsbírónak 32, kerületi képviselőnek 36, ugyanekkor egyházmegyei lelkészértekezleti elnöknek, kerületi tanácsbírónak 38, zsinati póttagnak 40 éves korában megválasztják. A legnehezebb és legkényesebb közigazgatási és fegyelmi ügyek elintézését reá bízták, s mindig sikerült azt dűlőre vinnie. És akitől mindenki félt, azt minden tettében a mindenki iránt érzett jóindulat vezette. Súlyos fegyelmi ügyekben mindig ő volt a legkegyelmesebb. Nem egy lelkész és tanító az ő bátor kiállásának köszönhette állásában való megmaradhatását, vagy büntetésének enyhítését... De erről ő senkinek sem beszélt. Megtörtént az, hogy évekig szótlanul szenvedte egy elítélt lelkész gyűlölködő vádaskodását, pedig a zárt tanácskozáson egyedül ő állott melléje, s ő tett enyhítő külön javaslatot. Hívei részéről sok szeretetet, sok megértést is tapasztalt. Dicsekedtek vele, hogy milyen jó szónok. Különösen büszkék voltak - s ma is azok - arra, hogy 1942 nyarán a Kálvin téri templomba is meghívták papjukat prédikálni, s beszédét a rádió közvetítette. A templomlátogatást mégis könnyen veszik, elhanyagolják. Amikor a református egyesület megalakítását szorgalmazta, saját gyülekezetén akarta megmutatni az így tervezett missziói munka áldott eredményeit. Egymás után rendezte a templomi ünnepélyeket. Az ünnepi beszédeket (lelkész írta meg a gályarabokról, Sztárayról, Bethlen Gáborról, stb.) fiatal gazdák mondták, fiatal nők 367 368

367 Sárközy György 1920-1926 között viselte Somogy vármegye főispáni tisztségét. A belsősomogyi egyházmegyének 1899-től világi számvevője, 1901-től tanácsbírája, a kisasszondi református egyháznak tiszteletbeli főgondnoka volt. 1938. június 28-án hunyt el Kisasszondon 75 éves korában. A csurgói gimnázium könyvtárának 2600 könyvet adományozott. DPL 1938. 134-135. BENE 1939.3.

368 Dr. Szigethy Gyula Sándor 1872. február 26-án született Kaposváron. Középiskolai tanulmányait születési helyén végezte, majd a Budapesti Tudományegyetemen tanult. Hosszabb időt töltött ösztöndíjjal külföldön: Franciaországban, Svájcban, Hollandiában, Németországban és Ausztriában. 1901-től 1935-ig a Somogy Megyei Kórház igazgatója, 1923-tól egészségügyi főtanácsos volt. 1935- ben hunyt el. PÁTI 1936.59-68.-821-