Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

lességtudásával. Talán azért is szerettem a legjobban a latin nyelvet az összes tantárgyak közül. 1933. június 25-én tettem érettségi vizsgát kitüntetéses eredménnyel.

Teológiai tanulmányomat a Pápai Református Teológiai Akadémián végeztem az 1933/34-1936/37. iskolai években. Alapvizsgáztam 1935. évben jeles eredménnyel. Első lelkészképesítő vizsgát tettem 1937. szeptember 18-án jeles eredménnyel. Második lelkészképesítő vizsgát tettem 1939. szeptember 14-én szintén jeles eredménnyel.

Hogy a teológiával komolyan foglalkozzam és lelkészi pályámat hivatásnak tekintsem, ahhoz sokban hozzájárult dr. Török István, akkor pápai, jelenleg debreceni egyetemi tanár. Legszívesebben ótestamentumi teológiával foglalkoztam és foglalkozom ma is, főként az őstörténetek (teremtés, paradicsom-történet, bűneset, özönvíz, Bábel tornya) isteni kijelentés voltának kérdésével. Mind a négy évfolyamon az ótestamentumi szemináriumnak voltam a tagja. Minden esztendőben egy, a végén valamennyi őstörténetet feldolgoztam 40-60 oldalas dolgozatokban, akkor még eléggé racionálisan. A rendszeres teológia terén dr. Török Istvántól a barthi dialectica teológiát kaptuk. A csurgói gimnáziummal szemben teológus éveimhez fűződik minden öröm és vágyaim beteljesedése. Nagy öröm volt számomra, hogy a régen vágyott helyre eljuthattam, és azt tanulhattam, amit már régen szerettem volna. Anyagi gondjaim megszűntek. Taníttattam saját magamat. Ez úgy volt lehetséges, hogy mind a négy éven keresztül mint legjobb tanuló a lehető legnagyobb segélyeket élveztem. Nagymértékben hozzájárultak ehhez a legációk is. Negyedéves koromban dispenzátor lettem (konvik- tusfelügyelő, következő évi szenior) s mint ilyen, teljesen ingyenes. A pápai iskolára mindig nagy hálával gondolok vissza, mint a szegények iskolájára.

A két lelkészképesítő vizsga között, az 1937/38., 1938/39. iskolai években mint stipendista Kampenben a holland szigorú református (gereformeerd) teológiai akadémia hallgatója voltam. Itt egészen új légkör vett körül: az írásnak majdnem betű szerint Isten szavaként vétele, a tanbeli szigorúság, a nagyon kemény egyházfegyelem, a vasárnapnak igen szigorú, majdnem ótestamentumi szombatként való megtartása. Szigorú református ember kártyát soha nem vett kezébe, soha egy tánclépést nem tett, bálterembe nem lépett, sem színházba, sem moziba. A prédikációk egyórás időtartammal igen komoly értelemben vett bibliamagyarázatok voltak. A templomok zsúfolásig mindig telve. A presbiterek nagyon szigorú egyházelöljárók és családlátogatók. A lelkipásztorok minden anyagi és sok egyéb dolgoktól teljesen szabadok, a szó legszorosabb értelmében véve egyedüli feladatuk az Ige hirdetése és a 12 éves kortól nem ritkán 20 éves korig tartó katechizáció. Hogy itt tettekben is megnyilvánuló hit él, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy kötelező egyházi adó nélkül, csupán perselyadományból és más önkéntes adakozásból fenn meri és fenn tudja tartani magát ez az egyház.

I. 1. a. 1948. nov. közgy. Esperesi jelentés. 217. Csurgói Államilag Segélyezett Ev. Ref. Főgimnázium értesítője. 1897/98. 21. A Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnázium értesítője. 1933/34.11,15,24,25.1935/36.8-10. BÓDI 1943a. 260,275,306,309,310. HORVÁTH 1992.96.-769-