Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye szellemi stagnálását, akik teológiai műveltségük továbbfejlesztéséhez még a jobb időkben járatott Református Igehirdetőhöz menekülnek, s ezzel befejezték a sort, az általános szellemi képzésükről pedig még ennyit sem lehet mondani. Nem elítélés ez, hanem szánakozás s félés attól, vajon neked, ha családalapításra kerülhet a sor, lesz-e annyid, hogy néha megvehetsz egy könyvet, vagy szíved- lelked teljes örömével örvendezel azon, ha sikerül annyira jutnod, hogy a mindennapi élet legszűkösebb igényeit ki tudod majd elégíteni. Nem a panasz szavai ezek, csak a tények rideg megállapításai, s talán nem nélkülöznek minden alapot, ha visszaemlékezem arra az 5 esztendőre, amikor havi 28 pengő készpénzért végeztem a segédlelkészi teendőket, s ugyanakkor egy háztartási alkalmazott havi 25 pengőt kapott. Szüleim anyagi támogatása nélkül így is nehezen tudnám most előteremteni az anyagi helyzethez mérten lehalkított szellemi továbbképzéshez szükséges könyvek árát. Körülbelül 400 kötetből álló, s mind értékes munkát képviselő kis könyvtáramat sokszor a legnehezebb körülmények között gyűjtögettem össze, de azért bővítéséről a legutóbbi időben sem mondottam le. Úgy érzem azonban, hogy egyik sem érne semmit, ha minden tudománynak betetőzője, a Biblia nem lenne ott közöttük. Isten sokszori, drága üzenete az, melynek felfogásával a hegyek megrendülése közben is a világ minden anyagi javát hitványnak és szemétnek ítélve mehetünk előre az örök cél felé! MERENYE Győr Sándor lelkész 1908. február 8-án születtem Kaposszentbenedeken, Somogy megyében. Nemzetségem ősi, nemes-paraszti. Születésem idején édesapám már a MÁV szolgálatában állott, mert a föld és a rajta termelt kenyér nem volt elegendő, hiszen öten voltunk testvérek, s nálunk élt egyik nagyanyám is. Dédapámnak még sok földje volt - több száz hold -, de mivel az osztozók mindig közel, sőt néha túl voltak a tízen, az örökség mindig kisebb lett. Nemzetségünk tagjai ezt a melléknevet érdemelték ki: balpárti, örök ellenzékiek voltak, hivatalt nem kaptak, de nem is vállaltak volna egy világért sem. Az örökös osztozás kikerülhetetlenné tette az elszegényedést. Többen kivándorlással akarták kikerülni a szegénységet. Több rokonom él Horvátországban és Amerikában. Egy részük több-kevesebb vagyonnal hazatért. írásbeli dokumentumok szerint a Győr nemzetség Basáiból és Almáskeresztúr- ról származik. Innen indultak el Nyugat felé. Ma is laknak Nagydobszán, Gyöngyösmelléken, Gigében, Kaposszentbenedeken, Kiskorpádon, Jákóban. A nemzetségünkhöz tartoznak a Boncz, Bereknyei, Bokor, Filiszár jómódú családok. Hatéves koromig szülőfalumban éltem, s itt is iratkoztam be áldott emlékű tanítóm, Józanágh Zsigmond248 elé iskolába, 1914 szeptemberében. Az évet 248 Józanágh Zsigmond 1873. január 8-án született Somogyszobon, apja Józanágh (Becsák) Zsigmond lelkész, anyja Józan Ilona volt. 1893-1894 között Somogyszobon segédtanítóskodott, majd 1895-től Kaposszentbenedeken tanított. 1928-ban, majdnem 40 évi szolgálat után vonult nyugalom-762-
