Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

gélikusokkal, jól átgondolt és jóváhagyott szerződéses viszony alapján. A szerződés a templom közös birtokolására és használatára vonatkozik. Egyéb közöskö- dése nincs a gyülekezeteknek.

Amikor a három templom elkészült, a gyülekezet bensőséges ünnepélyt rendezett csendben a lelkipásztor 10 éves helyi és 25 éves palástos szolgálata fordulóján. Tógát, palástot és egyéb emléktárgyakat ajándékoztak, és eljártak abban, hogy a kormányzó úr is dicsérő elismeréssel tüntette ki, aminek látható jelét, a signum laudist vitéz gróf Teleky Béla főispán206 személyesen hozott el Keszthelyre 1938-ban, és adott át a lelkipásztornak a gyülekezeti teremben a presbitériumjelenlétében szép beszéd kíséretében.

Megindítottuk a Balaton menti fürdő isteni tiszteleteket, amiknek irányítását később a balatoni fürdőmisszió vette át. Ennek tagjául is kinevezett a konvent. Rendszeresítettük a hévízi isteni tiszteleteket is, sőt itt templomépítési aktió indult, ami már olyan előhaladott eredménnyel járt, hogy az építés küszöbén állottunk, de az építési anyagokat az 1939-ben megindult új világháború következményeképpen zár alá vették, így az építkezésből nem lehetett semmi. Tovább gyűjtjük az alapot. Balatonmáriafürdőn szintén vettünk egy templomtelket a telep közepén, szemben a községházával. Gondozás alá vontuk a gazdasági akadémia Bethlen Gábor körben tömörült ifjúságát és a katonaságot.

Mindezeket a mozzanatokat és azok részleteit a presbiteri jegyzőkönyvek őrzik, amiknek szerkesztésére mint a gyülekezetek egyetlen hiteles okmánytárára mindig súlyt helyeztünk Szobon is, Keszthelyen is.

Az egyházmegye életében több megbízatást és tisztséget viseltem, így voltam 6 évig körlelkész, 6 évig számvizsgáló, 1922-ben tanácsbíró, majd 24-ben aljegyző, 34-ben újra tanácsbíró, 1942-ben a csurgói kollégium igazgatóságának ügyvezető elnöke. Az egyházmegye életében jelentős megmozdulást váltott ki az 1934- ben kezdeményezett presbiteri konferenciák sorozata, amit aztán mindenfelé követni kezdtek az egyházmegyék. Somogyszob, Bolhás, Görgeteg, Csokonya, Vi- sonta, Lábod, Segesd, Ötvöskónyi, Böhönye, Nagykorpád, Kutas, stb. fogadták a konferenciát, amelyeknek szervezője és vezető gazdája voltam éveken át.

Az egyházkerületen kerületi képviselő, majd 1936-ban aljegyző lettem, a konvent megbízásából pedig adóalapi bizottsági elnök.

Többször lett volna alkalmam másfelé menni, de úgy éreztem, hogy Isten ide rendelt, és itt kell maradnom.

Jelenleg újra katonai szolgálatot is teljesítek mint a hévízi 525. hadikórház tábori főlelkésze 1943. május 3. óta.

“06 Gróf Teleki Béla 1896. október 2-án született Gyömrőn (Pest vm.), apja Teleki Tibor magyar királyi titkos tanácsos, anyja Széchényi Alice volt. Középiskolai tanulmányait abudapesti református gimnáziumban végezte, ezután a magyaróvári magyar királyi gazdasági akadémia hallgatója lett. 1921-ben feleségül vette Mailáth Máriát. Kezdetben apja gyömrői birtokát gondozta, majd 1932-től anyja pölöskei (Zala vm.) birtokát vezette. 1936-ban nevezték ki Zala megye főispánjává, amely tisztet a nyilas hatalomátvételig, 1944. októberig viselte. Ekkor családjával együtt Nyugatra távozott. Először Ausztriában, majd Paraguayban élt, ahol 1969-ben elhunyt. MOLNÁR 2000.326.-742-