Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Tury Károly nyugalmazott lelkész Születtem Zánkán 1859. évi december hó 12-én, Tury Károly református lelkész és Cserna Zsófia kedves szüleimtől. Az ABC-től a VI. gimnáziumi osztályig az édesapám tanított, a IV. és V. osztályt egy év alatt. A magánvizsgákat Pápán tettem le. A Vl-ra felmenvén 1872 őszén Pápára, ott tettem le az érettségi vizsgát is. 58-an voltunk az osztályban, az én érettségim volt a legjobb. Már VI. osztálybeli koromban elnyertem az állami Balassa Zsuzsánna-féle 120 forintos ösztöndíjat,207 melyet egész tanulói pályámon élveztem. A teológia két első évét Pápán, a két utolsót Budapesten végeztem 1878-ban. Ugyan itt tettem le az első és második lelkészképesítő vizsgát. Diplomát 1880 szeptemberében kaptam. Lelkészi szolgálatomat a külső-somogyi egyházmegyében, Miszlán kezdettem el 1879. május 1-én. Itt voltam káplán két évig, azután Bálványoson egy, majd Nagyszékelyben négy, végül Kőröshegyen egy évig káplánkodtam. (Nagyszékelyben német nyelven.) 1887. évi augusztusban Kapolyban rendes lelkésszé választattam, és ott szolgáltam mindvégig. 52 évi szolgálatom után, 1931. május 1-én nyugalomba tétetvén, 1931. május 18-án Keszthelyre jöttem lakni, és már a 13. éve, hogy itt lakom. 1888. augusztusban nőül vettem Cserna Antónia unokahúgomat, kitől öt gyermekem született, 4 fiú és egy leány. Az első fiam a világháborúban hősi halált halt, a két utolsó kiskorában meghalt. A lányom Kátay István balatonarácsi lelkészhez ment férjhez, de csakhamar elvált tőle. Házasságából van egy fia, aki most végezte el Pápán a teológiát. A kapolyi 44 évi szolgálatomból említésre méltó esetek a következők: 1892-ben leégett a templomunk, ezt felépítettük, 3 új harangot csináltattunk, ezekből kettőt elvittek a világháborúba. Megcsináltattuk őket még egyszer. A templom boltíveinek a megerősítésére 4 vasat húzattunk beléjük. A fazsindely tető elavulása után palával fedettük be a templomot. Az egyházi adónál nem volt hátralék, mert elhatároztuk, hogy a gondnok megfizeti, ha nem szedi be. 1908- ban a lelkész fizetése is a földek hasznán kívül 1950 koronában állapíttatván meg én a kongruámat az egyháznak ajándékoztam egész addig, míg a háborús viszonyok a pénz értékét tönkre nem tették, tehát 14-15 évig. A háború alatt tanítónk 207 Balassa Zsuzsanna (?-1647 után): előbb Hetesi Pethe György, majd Hölgyi Gáspár özvegye, a jezsuiták nagy támogatója volt. 1647-i alapítólevelével és három évvel később kelt végrendeletével ő alapította a kassai nemesi konviktust. A kezdetben Ungvárra tervezett intézményt Lippay prímás 1659-ben Kassán állította fel. A XIX. században a nemes ifiak ellátására alapított konviktus a premontreiek vezetése alatt állt. Az 1848/49. évi események után megszüntették. Alapítványát a vallás- és közoktatásügyi miniszter kezelte, jövedelmeit gimnáziumi növendékek segélyezésére fordították egészen az 1886/87. tanévig, mikor az intézmény Kassai Királyi Konviktus néven újból megnyílt. Addig a miniszteri pályázati kiírás évente határozta meg, hány tanuló kaphatja meg az évi 120 forint támogatást. DREL 1.1. a. 1887. máj. közgy. 47. 1878. jún. közgy. 65. 1882. jún. közgy. 49. A gimnáziumi értesítők szerint az öszöndíjat a pápai kollégiumban az 1879/80,1881/82. és 1883/84. tanévben Kovács Géza, az 1882/83. tanévben Vályi Miklós tanuló kapta. Pápai Református Kollégium értesítői. 1879/80. 60. 1881/82. 63. 1882/83. 92. 1883/84. BOROVSZKY 1896. 20, 57, 176. SZENTMÁRTONI SZABÓ 2006.307-313.-743-
