Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

HENCSE

Németh László lelkész Curriculum vitae

1916. január 15-én születtem Mesztegnyőn (Somogy vármegye). Édesapám csendőr tiszthelyettes volt. Szüleim révén a földnek a szeretete erősödött bennem. Gyermekkorom játékos évei gyorsan elsuhantak felettem. Apámat a csendőrsors hányta, vetette, nagy lekötöttsége miatt nemigen tudott velem foglalkozni, így aztán nevelésem teljesen édesanyámra maradt. O tanított meg imádkozni, zsoltárt énekelni. Legtöbbször sajnos olyan helyen voltunk, ahol református templom nem volt. Szülök nevű, németajkú községben kezdtem meg elemi iskolai tanulmányaimat. 4 évig katolikus hittant tanultam, ministráltam, s már ekkor elhatároztam, hogy római katolikus pap leszek. Otthoni játékaim közben is mindig miséztem, kívülről tudtam a miseszövegeket. A plébános rábeszélésére kerültem középiskolába anélkül, hogy meglett volna a református hittani alapismeretem. Istennek legyen hála, a csurgói „alma mater” fogadott ölére.

Itt kezdődik életem új fejezete. Eleinte igen hiányoztak a szülők, később aztán kénytelen-kelletlen belenyugodtam a változhatatlanba. VI-os koromban, egy csendesnap alkalmával kerültem kapcsolatba a Bibliával. Attól kezdve nyaranként jártam Balatonszárszóra konferenciákra. Istennek legyen hála, sikerült öntudatos, szívós kollégiumi munkánkkal a diák „közvéleményt” megváltoztatni. A téli vasárnap délutánon a szomszédos szórványokat látogattuk, vándorkönyvtárat szerveztünk, kisdiákoknak mesedélutánokat tartottunk, sőt esténként magunk indításából az internátus szobákban áhítatokat tartottunk. Érettségi után tanácstalanul állottam, s bizony elég nehezen szántam rá magamat az Isten szolgálatára. Végre is dönteni kellett. Nehezen és kissé szégyenkezve adtam be irataimat Pápára (elégséges érettségim miatt, pedig egyébként mindig általános jó tanuló voltam). Szárszón megismerkedtem Kalmár Lajossal, a debreceni SDG akkori főtitkárával,81 nagyon összebarátkoztunk, s ennek eredményeként elhatároztam, hogy Debrecenbe megyek teológiára.

Tényleg Debrecenbe iratkoztam be 1935 szeptemberében. Itt is mint teológus részt vettem az ifjúsági munkákban. Két nyáron mint alsós titkár önálló konferenciát rendeztem Nagycserén. Ez a két hét életem egyik legszebb emlékei közé tartozik. Itt tapasztaltam meg az 5000 ember csodáját: 50 pengővel mentünk a 10 napos táborba, a végén még hoztunk is a pénzből vissza. Számomra sokat jelentett Debrecen, úgyhogy, bár később sok nehézségem s keserűségem volt a kerületi vámsorompók miatt, mégsem bántam meg, sőt... 1939. szeptemberében tettem le a kápláni vizsgát, tele tervekkel készültem falura (előbb külföldre, kaptam is ösztöndíjat Filadelfiába, de a háború kitört, s nem mehettem). Ekkor ért az első 83

83 Kalmár Lajos 1910-ben született. 1934-1936 között az SDG debreceni titkára, 1936-1937 között az országos szervezet főtitkára, 1948-1950 között a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközség alapító lelkésze volt. 1950-ben egy koncepciós perben letartóztatták. 1952-ben hunyt el. Felesége Julow Katalin volt. Egyetemes Névtár. 1941. 286. HAVAS-KULIFAY 1992. F. 16-17. DPL 1941.286.-692-