Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

bor39 - most Ercsi község iskolájának igazgató tanítója Isten áldja meg érte. Édesanyám lassanként beletörődött a gondok, bajok hordozásába, úgyhogy később nem félt vállalni az én taníttatásom súlyos terheit sem.

Én hirtelen fejlődő gyermek voltam. Mint 13-14 éves fiú 16-19 évesekkel lettem egyenlő nagyságban és erőben. Bizony nekem is erősen meg kellett fogni a kapa és a kasza nyelét is! Dolgoztam is szívesen, de egyszer csak betegeskedni kezdtem. Hirtelen fejlődött testem belső nemes szervei a nagy növekedésben lemaradtak. 1924 tavaszán tüdő- és mellhártyagyulladásban ágynak estem. Hetekig élet és halál között hányódtam, Isten segedelme és édesanyám gondos ápolása megtartott az életnek. A betegágyban ismét arasznyit nőttem, azonban a menést elfelejtettem, újra kellett járni tanulnom. Az orvos véleménye szerint minden nehezebb, tehát a földműves munkától tartózkodnom kellett. Nem vezethet az jóra, ha egy paraszt fiú éppen a munka megszokásának idejét haszontalan semmittevéssel kell, hogy eltöltse.

Ezért a magam vágyát és jó tanítóm tanácsát követve tanulni kezdtem. 1925. szeptember első napjaiban bementünk tanító úrral Pápára a kollégiumba. Ott éppen akkor voltak a beíratások. Tanító úr előadta ügyemet, hogy tanulni szeretnék, Faragó János igazgató úrnak. „Rendben van - mondotta ő - 14 éves fiú, ugyan már túlkorú, de kivételesen felvesszük őt. Hol van, kérem, az a fiú?” Ott álltam én tanító úr mellett csizmában, bricsezben, a falunkban szokásos paraszti ruhában és 175 cm-es hosszúságban. Tanító úr rám mutatott. „Itt van, ez ő.” Faragó igazgató úr arcára kényszeredett mosoly szalad, és megszólal: „Jaj, kérem, őt nem tudom felvenni, ő már nem kis fiú, ő már meglett ember! Őt nem ültethetem be az elsős fiúk közé, azok mindig őt fogják nézni, s talán még ki is csúfolnák, ő pedig nem érezné jól magát közöttük.” Ezek hallatára meghalványodott arcom a szomorúságtól. Látta ezt rajtam a jó Faragó igazgató úr is, és így folytatta beszédét: „Ne veszítse el, kérem, a kedvét, nincs semmi akadálya annak, hogy tanuljon, Bőd Péter40 is későn kezdett tanulni, még nagy korában is gulyát őrizett a mezőn, mégis híres ember lett belőle. Adjanak be kérvényt a főtiszteletű püspök úrhoz, hogy engedjen két vizsgát letenni egy esztendőben. Próbálja meg, ha sikerrel leteszi az első és második osztály vizsgáját ebben az évben, úgy a jövő esztendőben fölveszem a harmadik osztályba, ha nem sikerül, jobb, ha otthon marad.”

isl Nagy Gábor 1906-tól 1931-ig tanított Pápakovácsin. Az egyházmegyéből történt távozásakor az esperes igazgatói címmel tüntette ki. 1931. októbertől Ercsin III. tanító lett, ott működött az iskola államosításakor is. DRELII. 35. a. 1932.34. TÓTH 1927.77. HETÉNYI1987.309,390,391.

40 Bőd Péter 1712. február 22-én született Felsőcsernátonban (Háromszék vm.). 1724-től Nagye- nyeden tanult. 1728-tól Nagybányán tanított. 1732-ben visszatért az enyedi kollégiumba, ahol subscribált. A könyvtár kezelője és a héber nyelv segédtanára is volt. 1740-től 1743-ig Leidenben tanult. Hazatérte után Hévízen (Olthévíz, Nagy-Küküllő vm.) lett lelkész. 1749-ben választották meg magyarigeni (Alsó-Fehér vm.) lelkésznek, ahol haláláig, 1769. március 3-ig szolgált. Jelentős művei: Szentírás értelmére vezető magyar leksikon. Kolozsvár, 1746. A szent bibliának históriája. Nagyszeben, 1748. Magyar Athenás. Nagyszeben, 1766. Kősziklán épült ház ostroma. Kocsi Csergő Bálint latin munkájának fordítása. Sajtó alá rendezte bevezetéssel és jegyzetekkel Szilágyi Sándor. Lipcse, 1866. SZINNYEI1891-1914.1.1126-1131. BOZZAY-LADÁNYI2007. 274 (3039. sz.).-575-