Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

erőt megismertetni. Megalkottam a szarvasmarha elhullása esetén kölcsönösen kártalanító szövetkezetét (abban az időben a mocsári legelő miatt sercegő üszögben,13 mely ellen nem volt még védőoltás, sok fiatal állat hullott el), a Hangya fogyasztási és értékesítő szövetkezetét. Ez irányú munkálkodásommal kapcsolatban szomorúan láttam, hogy a magyar embernek milyen kevés szociális érzéke van. (Talán legkevesebb a nemes származásúaknak, de kirívó ez ezen a vidéken a földműves munkásnál is.)

Az újabb időben Adorjánházán bibliakört létesítettem, melybe 20-70-en járnak, és hallgatják áhítattal Isten üzenetét. Általában igyekszem a református evan- gelizáció módszereit alkalmazni, ami szerintem nem egyéb, mint a komolyan vett pasztorális kúra, s az igének alkalmas és alkalmatlan időben való hirdetése és szolgálata. Az eredményt nem én érem el. Ami látható, az annyi, hogy templomba kevesebben járnak, mint ezelőtt 30 évvel, de az úrvacsorával élők száma aránytalanul nagyobb. Mikor 1910-ben nagypénteken és húsvétkor először osztottam úrvacsorát Adorjánházán, nagypénteken 18-an, húsvétkor vagy 75-en éltek vele. Egeralján sem volt jobb a helyzet. Ma az átlagszám nagypénteken 60-70, húsvétkor 90-140. Egeralján bevezettem az újkenyéri úrvacsoraosztást, mely előbb ott nem volt szokás. Ilyen alkalommal 50-75 az úrvacsorával élők száma.

Ifjúsági munkával is foglalkoztam. Szomorúan kell bevallanom, hogy e téren még csak látszólagos eredményről sem lehet szó. Úgy látszik, nem értek hozzá. Az idősebb és komolyabb ifjak jönnek az általános bibliaórákra a bibliakörbe, de a serdülőkkel hiábavaló minden kísérletezés. Műkedvelőzni még csak hajlandók, de semmi komoly, bibliás munka nem kell nekik. Beállítottam egy igen derék földműves ifjút ifjúsági munkásnak. Neki sem sikerül semmi ilyen irányú munka. Az alkalmas hely<i>ség hiányát szokták felhozni. Vettünk most már megfelelő hajlékot a számukra. Csak műkedvelésre használják. A levente munkával kapcsolatban tartunk most nekik bibliai előadásokat. Az a véleményem, hogy inakkal nem szabad igen komoly munkát akarni. A lelki munka menetét erősen megzavarta a kommunizmus. A rombolás vezére Dezső Zoltán adorjánházai református kántortanító14 volt, kit a kommunizmus bukása után az egyházi bíróság azon helyről való elmozdításra ítélt. Egy évi börtönbüntetése után átszökött a esetiekhez (csilizközi származású volt), hol alkalmazást kapott, de végül ott is hivatal- vesztésre ítélték. Dicséretére szolgál az azon időbeli presbitériumoknak, hogy keményen állták a helyüket mindkét gyülekezetben, nem mondottak le, nem ugrottak be az akkor több egyházközségben keresztülvitt „újjászervezkedésnek”. Pedig erős rohamok érték ez irányban a mi presbitériumainkat is. Egyszer valaki a kommunizmus kezdetén - sok ilyen valaki járt itt Dezső Zoltánnál - felheccelte őket, hogy „szervezkedjenek”, ha azt akarják, hogy az egyház megmaradhasson. Persze a „szervezkedés” a valóságban azt jelentette, hogy a paptól el kell venni a

13 A sercegő üszők (üszög) kérődző házi- és vadállatoknál nedves, mocsaras, árteres vidékeken előforduló talajbetegség, az izomszövetet érintő, gyorsan terjedő fertőzés. A kórokozók gázt termelnek, ami a fertőzött szövetben marad, és kezelés nélkül gyorsan halálhoz vezet. PÉTERFAY1937.158.

14 Dezső Zoltán 1911-től 1920-ig tanított Adorjánházán. 1923-ban állami tanítóként Izsapon szolgált. RÉZ-SÖRÖS 1923.118. TÓTH 1927.16.-562-