Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

rább levő olcsóbb székbe jelentkeztek, vagy akik egyáltalán nem jelentkeztek. Erre az eljárásra nemigen lett szükség, eltekintve néhány olyan családtól, amelyik egyáltalán nem jelentkezett székjogra, mivel a külső utcán épült fel az új templom. Három év alatt az egész templomépítési költséget, új harangok árát, mintegy 42000 arany koronát kifizette a 306 lélekből álló gyülekezet. 21 család szerzett első székjogot, s fizetett egyenkint 1000 arany koronát. (Egy pár ökör ára.) De a templomépítéssel kapcsolatos pártoskodás csak évek hosszú sora után szűnt meg némileg. Egyébként a két utca közötti versengés régi keletű, s bizonyos mértékben ma is megvan.

A templomépítési harcok elején felvetettem azt az eszmét, hogy - tekintettel a két község közvetlen közelségére - egyesüljenek teljesen egyházilag egy anyaegyházzá. Kifejtettem ennek sok előnyét. Bontsa le Adorjánháza is az 1783-4- ben épült s 1817-ben toronnyal toldott, stílszerűtlen templomát, s építsenek a két község találkozásánál, ahol van is megfelelő fundus, közösen egy szép nagy templomot. Adorjánházán is, Egeralján is szemembe mosolyogtak, s abból a mosolyból ezt olvastam ki: mi egyesüljünk? Az lehetetlen! Semmivel meg nem magyarázható a két község lakosságának ez az egymástól való idegenkedése. Fajilag, vallásilag azonosak, mindkettőnek a lakossága túlnyomólag református, színmagyar, mindkét község nemes község. Egymással rokonságban vannak. Mindkét község határában kölcsönösen van a birtokuk. Egyházilag 1730 előtt mint unionált leányegyház (közösen volt iskolájuk és tanítójuk), 1730 óta pedig mint unionált (társult) anyaegyház egybekapcsolódtak, de eggyé lenni semmiképpen nem hajlandók. A közigazgatási hatóság már több ízben megkísérelte a két politikai község egyesítését, de mindkét község minden erejét latba vetette, hogy az keresztül ne vitessék.

Az egeraljai új templom építésén kívül sok külső építés ment végbe mind a két gyülekezetben. Egyházi tisztviselők lakásait rendbe hoztuk. Az 1914-18. világháború idején elrekvirált harangok helyett újakat öntettünk. Az adorjánházai templomon 1928-ban generális javítást végeztünk, s bele új orgonát állítottunk, stb. Mindezek simán, úgyszólván minden ellentmondás nélkül mentek keresztül. Pedig a devalvációval Adorjánházának 23000 arany korona, Egeraljának 18000 arany korona alapítványa veszett el, amit az egyházak jórészt hadikölcsönbe fektettek. 1914 előtt alig viseltek valami egyházi terhet. Az alapítványok elértéktelenedése után meg kellett szokniok a teherviselést. Nekem pedig meg kellett tapasztalnom, hogy azt is megbírja a magyar lélek, ha Istenhez közeledik.

A hitélet terén is folyt az építés. Idejövetelemkor mindjárt átvettem az ismétlő iskolákban a vallásoktatást úgy Adorjánházán, mint Egeralján. Magam végeztem mindig a VIII osztályos iskola beállításáig. A vallásórák inkább bibliaórák voltak, s a konfirmációi oktatás kiegészítéséül szolgáltak. Rendeztünk és rendezünk téli időkben vallásos estélyeket változatos, komoly műsorral. Eleinte zsúfolásig tele voltak az iskolák ez estélyeken, ma már ezt nem lehet mondani. Ma más dolgok érdeklik az embereket. Mintha megunták volna! Híveimmel mindig szerettem közvetlenül érintkezni, ügyes-bajos dolgaikban segítségükre lenni. Gazdasági téren is törekedtem a haladást megkedveltetni, a szövetkezésben rejlő-561-