Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

koromban, amikor sok külső és belső harcon mentem át, hanem misszionáriusi és lelkipásztori éveim csendes óráiban. Czeglédy Sándor egész egyénisége ezen a téren volt rám a legnagyobb hatással.

A teológiát Pápán végeztem. Vass Vince forró lelke fűtötte a légkört abban a három évben körülöttünk, amit Pápán töltöttem 1924-1927 között. Nagyon hiányolom teológiai műveltségemben az ott meg nem tanított akadémiai szemináriumi módszert, a tudományos búvárlásra a pápai „szabadon tenyészik”86 alapján mindenkinek magának kellett rájönnie. Nekem nem sikerült ez. Ezért ma is félénken és gátlásokkal teli állok egy probléma előtt, s most már talán sose lesz alkalmam, hogy pótoljam azt, amit a szemináriumi nevelésnek kellett volna teológus koromban megadnia.

1927/28 telén Bécsben, 1928 nyarán Tübingenben voltam. Érdeklődésemet inkább a külmissziói élet ragadta meg, mint a tudomány. Czeglédy Sándor példájából láttam, hogy azért nem kell okvetlenül külföldre menni, hogy az ember egykét tudományos könyvet elolvasson idegen nyelven.

1928-ban az első, 1930-ban a második lelkészképesítő vizsgát tettem le Pápán. Közben hét hónapig Béthelben dolgoztam az epileptikusok és őrültek között, utána 1929 októberétől 1930 augusztusáig a Pro Christo Diákszövetségnél8' voltam utazótitkár, ezzel egy időben, 1930 márciusától augusztusáig kórházi helyettes lelkész Budapesten. 1930 októberében nősültem, elvettem Engloner Ilona budapesti orvostanhallgatónőt. 1930 novemberében kerültem ki Bulgáriába a mohamedánok közé. Házasságunkból négy gyermek született, két fiú, két leány. Ezek közül életben van egy lány és egy fiú: a 11 és fél éves Ida, s a 9 éves Lajos. Bulgáriában 1938. áprilisig voltam. Közben két ízben nagyobb körutakat tettem magyar református egyházunk gyülekezeteiben előadástartás céljából. Több mint 200 helyen megfordultam.

1938-ban kiutasítottak Bulgáriából. Itthon kellett elhelyezkednem. A lelkész- választással kapcsolatban rengeteg emberi sötétséggel és visszaéléssel találkoztam úgy a gyülekezetek, mint az egyházi vezetők részéről. Miután 1939. szeptember 15-től 1940. február 15-ig a budapest-tisztviselőtelepi egyházban káplánkod- tam, megválasztottak Szombathelyre. Istené legyen a dicsőség: itt nem tapasztaltam azokat a visszaéléseket és emberi gyengeségeket, amik addig annyi csalódást és keserűséget okoztak, úgyhogy kezdettől fogva meg vagyok győződve, hogy az Isten állított erre a helyre.

Gyülekezetem nagyobbára bevándorolt értelmiségiekből áll a nagyszámú va- sutasság és munkásság mellett. Megszerveztem a szórványgondozást kiterjedt szórványkörzetünkben (30 község), az iratmissziót. A gyülekezeti munka legnagyobb gyönyörűségét abban látom, hogy esztendőnként újra lehet kezdeni, a régi hibákat elhagyva újabb és újabb erőfeszítéseket lehet tenni a lelkek megnyeréséK<i A Pápai Református Kollégium jelmondata, mely a szederfa jelképével együtt már az 1843-ban vésetett pecséten is szerepel. KÖBLÖS 2012.48,72.

87 A Pro Christo Diákszövetség (teljes nevén a Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége) a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) 1925-ben felvett új neve. 1949-ig működött. PÁLL 1983.453. DOBOS 1987.286. KOSA 2006b. 1088.-551-