Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Őrségi Egyházmegye
Őrségi egyházmegye mián a lelkészi oklevelet, mindkét helyen pályáztam a lelkészi állás elnyerésére. December hó folyamán Padragra és Kercára csaknem egyidőben meghívtak, és megválasztottak rendes lelkésznek. A kercai meghívást fogadtam el, és 1932. január 25-én visszatértem Kercára, ahol június utolsó vasárnapján történt beiktatásomig helyettesi minőségben működtem, majd július 1-től mint rendes lelkész a mai napig. 1933. november 29-én feleségül vettem Hodossy Éva okleveles tanítónőt, megboldogult hivatali elődöm leányát.23 Házasságunkból 3 gyermek született. 1942. október 18-án tábori lelkészi szolgálatra hívtak be. Szolgálatot teljesítettem Szombathelyen az 523. számú hadikórházban 1943. január 5-ig, majd a jutási tiszthelyettesképző iskolában24 január 5-től augusztus 1-ig. Augusztus 1- én szereltem le, s újból átvettem a gyülekezeti munka vezetését feleségemtől, aki katonai szolgálatom alatt látta el az igehirdetésen kívül minden lelkészi munkát. Irodalmi munkásságom. Genfi tanulmányéveim alatt hosszas levéltári kutatás után megírtam francia nyelven „Inspiration francaise dans le protestantisme hongrois IV. J-F. Ostervald en Hongrie” című tanulmányomat, mely a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő Revue des Etudes Hongroises25 folyóiratban, s utána különlenyomatban is megjelent Párizsban 1929-ben. Cikkeket írtam a Dunántúli Protestáns Lapban, Lelkészegyesületben, Pápai Kollégiumi Lapokban, s az 1937 októbere óta szerkesztésemben megjelenő Őrség című egyházmegyei missziói lapban.26 Cikkeim száma körülbelül eléri a százat, így azok felsorolásától eltekintek. “3 Hodossy Éva Kercán (Vas vm.) született 1912. május 15-én. Sárospatakon és Pápán végezte tanulmányait: Pápán a polgári iskolában 1921-1924 között magántanuló volt, a tanítóképzőt szintén Pápán végezte 1926-1931 között. Végül tanítói oklevelet és kántori képesítést is szerzett. 1945-1948 között (az államosításig) a kercai iskola II. számú tanítója volt. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1921/22.16.1922/23.12.1923/24.23.1926/27.14,17,18.1927/28.19,26, 29.1928/29.31,42, 48.1929/30.12,15,16,17, 26.1930/31.16,17,20,21,22,32,34. PATAKY1990.133-134.Apja, Hodossy Lajos 1900-1931 között volt kercaszomori lelkész. 24 Az 1920-as évek első felében a katonai vezetés látva az altisztképzés területén mutatkozó hiányosságokat, egységes hivatásos altiszti kar létrehozását határozta el. A Magyar Királyi Jutási Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézet 1924 októberében nyitotta meg kapuit Veszprém Jutás nevű városrészében. Több névváltozás után megszűnésekor, 1944-ben a Magyar Királyi „Kinizsi Pál” Honvéd Csapattiszthelyettes-képző Iskola nevet viselte. A képzés 4, majd 2 évfolyamos rendszerben zajlott. A végzett növendékek száma 1928 és 1938 között évente 91 és 167 között mozgott. FÖLDESI 2010.13-18, 54, 77. Az egykori iskola felújított épületében ma a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára működik. 25 A Revue 1923-ban indult a Magyar Tudományos Akadémia negyedéves francia nyelvű társadalomtudományi lapjaként. 1923-1927 között Revue des Études Hongroises et Finnougriennes, 1928- 1929 között Revue des Etudes Hongroises címen jelent meg. Az első hét évfolyam szerkesztője Eckhardt Sándor és Baranyai Zoltán volt. A gazdasági válság éveiben megjelenése szünetelt, csak 1933-ban indult újra. Az új sorozat első három évfolyamának (1933-1935) szerkesztője Müller Lipót és Bárczi Géza, az összevontan megjelent 1936-37-es évfolyamé Müller Lipót és Hankiss János volt. Az első három évfolyam még a régi címmel, az utolsó kettő Etudes Hongroises címmel jelent meg. Példányszáma 700 és 1000 között mozgott. ROMSICS1989.198-199. 26 Az Őrség az őrségi református eyházmegye gyülekezeteinek missziói lapja volt. 1936. januártól 1944. szeptemberig havonta jelent meg. Pataky László 1938. februártól szerkesztette, előtte Fekete Károly volt a felelős szerkesztő. KRAJEVSZKY-TAKÁCS 1964.39.-518-
