Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye 800 református katona úrvacsoravételre megjelent templomunkban, a gyönge fizikumú Takaró majdnem konsternálva lett, és serény segédkezésemmel is késő este tudtuk elvégezni a szent szolgálatot. A menetszázadok indulását előző napon nem szokták jelezni, megjöttek tehát induló fiaink kora reggel szinte a hajnali órákban is. Egy alkalommal hivatalos helyiségemben felkeresett Guthercz főtörzsorvos úr Hideg János református honvéd katonalelkésszel279 együttesen, és felkért, mindennap végezzek látogatást egy-egy kórházban, és végezzem beteg hittestvéreink vigasztalását. Ettől kezdve a délesti órákat a kórházakban töltöttem el, rendszerint csak én foglalkozván lelkigondozási munkával. Katolikus vagy evangélikus papot kórházban csak elvétve láttam. Rimánkodva kérték lelki támogatásomat más hitű katonák is, nem egyszer magyarul gagyogni alig tudók is. Isten sok örömet nyújtott a szenvedő lelkek hálás indulatában. A főtörzsorvos kórházában könyvtárt is állítottunk dr. Szabó Aladár akkori budapesti lelkipásztortársam anyagi támogatásával. A katonatemetéseket végezni igen fáradtságos munka volt. A 7-8 kilométer távolságra fekvő katonai halottasháztól a hősök temetőjébe gyalog, díszlépéssel. Bizony sokszor kimerültem. Watz ezredes úr280 kérésére két mohamedán katonát is eltemettem. Akkor ugyanis nem volt Fehérváron imám, a ferencrendi barátok meg nem voltak hajlandók végezni a szertartást, énreám várt tehát ez a minden embert megillető szent szertartás elvégzése. Az ezredes úrtól elismerést kaptam érette. Református híveink közt a forradalom s az utána következett proletárdiktatúra nem okozott zavart az egyháznál. A szélsőséges irányú gyári munkások szemembe mondották: ’’Tisztelendő úr, miért bántanánk magát, hisz együtt nyikorog velünk.” Kellemetlen volt, hogy az úgy nevezett nemzeti tanács eltiltotta az egyházi adó szedését, csupán azt engedte meg, hogy önkéntes adományokat nyújtsanak híveink, s ezeket rendszerint az én kezemhez adták át. Szépen folytak az adományok, eklézsiánk fenn tudta magát tartani belőle 1919-ben. Később is többeknél rendszeressé kezdett lenni az önkéntes adakozás. S minthogy elemi iskolás növendékeink száma állandó emelkedést mutatott, szükségesnek látszott jegyzője, az Igazgyöngyök, majd az Egyházi Értesítő című lapok szerkesztője. 1921-ben kiment Amerikába, a keleti egyházmegye esperese (az Egyesült Államokbeli Református Egyház Keleti Magyar Egyházmegyéjének elnöke) lett, élete végéig Amerikában élt. 1974-ben hunyt el New Yorkban. FORGÁCS 1925. 268, 306, 324, 669. TAKARÓ-KOMJÁTHY-BÖSZÖRMÉNYI1929. 99-100. ZOVÁNYI 1977.619-620. 279 Hideg János 1885-ben született. Középiskolai tanulmányait a IV. osztálytól Pápán végezte, a teológiát is Pápán hallgatta. 1910. március-1911. október között Balháson, 1911. októbertől 1912. márciusig Somogyszobon, majd Büssün volt segédlelkész. Ezután 1930-ig Kiscsányoszrón szolgált. Akkor a nagyharsányi gyülekezet lelkipásztora lett, ahol 1954-ig működött. DREL1.1. u. Somogyszob. 2. TtREL I. 8. d. 6. Balhás. 4, 24. Pápai Református Kollégium értesítői. 1901/02.81,126.1902/03. 69, 70, 71, 88,129.1903/04.117,123,152.1904/05.141,145,170.1905/06. 99,11,140,144.1907/08.118, 257.1908/09.195,222,261. Egyházkerületi Névtár. 1912.91.1913-15.31. Egyetemes Névtár. 1930-32. 18.1935.30.1941.37. SZITA 2002. 84,108-109. 280 Watz Károly ezredes 1914 decemberében lett a székesfehérvári 69-es pótzászlóalj parancsnoka. http^7nagyszekHy£EOrtMÍ3Jt/£ortal/í3agyszekdy/uEload/3991fi0=1287247734=0260REdf.-483-