Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

ve, mert bizony sok olyan dolog előtt állottam volna érthetetlenül, amelyek a múlt történetének figyelembe vételével egészen természetesek voltak.

A gyülekezet belső és külső állapota nem valami biztató képet nyújtott. Párhuzamosan tervezett munkával igyekeztem szolgálni az építést.

Az isteni tiszteletek látogatottsága sok kívánnivalót hagyott maga után, kivéve az ünnepi istentiszteleteket, amelyeken mindig telt templom volt. Az úrvacsorával való élést is sokan elhanyagolják. Vannak, akik még nagyobb ünnepeken sem járnak el templomba. Persely és egyéb önkéntes adakozás nem nagyon ismerős és gyakorolt.

Másfelől az egyházi épületek valamennyije rossz karban volt. Úgy terveztem, hogy 10 év alatt, ha valami közbe nem jön, az összes épületeket jó karba hozzuk, és a jövőben nem hagyjuk ennyire lerongyolódni őket.

Az építőmunkát azzal kezdettem el, hogy a vasárnap délelőtti és délutáni ige- hirdetéses istentiszteleteken kívül igyekeztem a gyülekezet tagjainak minél több olyan összejövetelt rendezni, amelyek a vallásos buzgóság felébresztését munkálják. Örömmel engedtem át a szószéket vendég igehirdetőknek, és a rendezett vallásos előadások szónokaiul a szomszédos gyülekezetek lelkipásztorait igyekeztem megnyerni. 1923 novemberétől kezdve a téli időszak 4 hónapjában minden csütörtök este vallásos estéket tartottunk az iskolában. Ez eddig ismeretlen volt itt. Ezeken az első vallásos estéken folytatólagos felolvasásban ismertettem egyházunk történetét. Izsák Aranka tanítónő vezetése alatt működő leányegyesületet találtam, de inkább olvasókörnek lehetett nevezni, s nevében is csak később lett református. A vasárnapi iskolai munkát 1924-ben kezdtem meg önkéntes résztvevőkkel. 1925-ben Dobos Andor segédjegyző közreműködésével megalakult református dalegyesületünk, melynek első karmesterévé őt kértük fel. Szolgálatba lépésemmel egy időben megkezdtem az iratterjesztést is új énekesek, egyházi lapok, naptárak és apró traktátusok árusításával. A presbitérium

1926-ban határozatilag kimondta a 15 évesek konfirmálását az ismétlő iskola III. évfolyamának elvégzése után. Igar-vámi szőlőhegyen, mely a községnek 7 kilométer távolságra fekvő külterületi lakott helye, 1924-től kezdve az ottani erős római katolikus hatásnak kitett református testvéreinknek évenként 4 istentiszteletet tartunk, s két ízben az úri szentvacsorát is kiszolgáltatjuk. Bűnbánati heteken 1926-tól kezdve bűnbánati esti istentiszteleteket tartunk. A szombati napi lakomák és táncmulatságok megszüntetéséről tárgyal és hoz határozatot a presbitérium 1927-ben. Kisköri missziói összejöveteleinket megkezdtük 1928- ban, és azóta minden téli időszakban meglátogatjuk a kiskörhöz tartozó összes egyházakat, s ez alkalommal vallásos estet tartunk a gyülekezetek tagjai számára. A presbitérium 1930-ban május második vasárnapjának anyák vasárnapjaként megünneplését mondta ki. 1934. december 18-án nálunk rendezett kisköri ifjúsági konferencia megindította az ifjúság közötti munkát is. A Református Híradó64 című belmissziói lap 1936-tól az egyház missziói lapja.

b Az 1920-as évek első felében Egyházi Híradó címen Demjén István budafoki lelkész indított gyülekezeti lapot, mely később országos lappá vált Református Híradó címen. Kiadója és felelős-394-