Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye 1916-ban halt meg, felesége néhány évvel később. Mindketten a marcelházi temetőben feküsznek. Mi pedig az urammal 34 évet töltöttünk együtt Dunamocson, boldog házasságban. Isten két gyermekkel áldott meg minket. Az első Erzsébet, született 1904. január 2-án, a második Imre, született 1908. január 21-én. Fiúnkat Isten segítségével kitaníttattuk, vegyészmérnök lett. Megnősült, innen van két unokám, az egyik lányka, a másik fiú. Leányunkat férjhez adtuk, férje községi főjegyző, innen van három fiú unokám. Összesen 5 unokával áldott meg az Isten, akik nagy örömömre mindnyájan életben vannak. Istennek ezen nagy jóságáért szálljon nevére dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, mindörökkön örökké! Az uram lelkiismeretes, kötelességtudó, hű szolgája volt Istennek, aki lelkén és szívén viselte népe boldogulását! Építtetett nagy, három tantermes iskolát. Hitelszövetkezetet létesített a községben, ennek 25 évig vezetője és elnöke volt. Nagy területen fekvő temetőnket bekeríttette drótháló kerítéssel, templomunkat új tetővel fedette be. Három harangot öntetett, s amikor a világháborúkor elvitték a nagyharangunkat, újból adakozásra serkentette híveit új harang beszerzésére, és ez meg is lett. A templomkertet gyümölcsfákkal ültettette be az egyház hasznára. Özvegységre jutva visszakerültem szülővárosomba lakni, Komáromba. És Isten kegyelméből itt lettek füleim hallókká, hogy meghallhattam az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak hívó szavát, aki eljött érettem is, hogy megkeressen, és mint eltévedt juhot a magáévá tegyen, hogy senki ki ne ragadhasson az Ő kezéből. Itt jutottam el élő, igaz hitre, megértve azt, hogy Jézus énértem is meghalt. „Az Ő drága vére engem is megtisztít minden bűntől.”281 „Mert úgy szerette Isten e bűnös világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”282 Boldog vagyok, hogy így szólt hozzám is: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.”283 * Hálaadással borulok le Isten előtt azért is, hogy élő hitet adott az én szívembe, hogy tudok hinni, bízni és reménykedni Őbenne. Hiszem azt, hogy „a ki elkezdette bennem a jó dolgot, el is végzi azt a Krisztus Jézus napjara. Juhász Pálné lelkészözvegy285 (született Fehér Lídia) Édesapám néhai Fehér József és anyám Halász Lídia. Édesapám mint építőmester sokat tevékenykedett az egyház érdekében. Hölvényben a harangláb építését is ő irányította, tervezte, és sok jó tanácsot adott az iskolaépítéskor is. ÍJn 1,7 2 Jn3,16 3 Ézs 43,1 4 Fii 1,6 5 Róla a barsi egyházmegyében, Nagysallónál is említést tesznek.-353-