Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Függelék
Függelék a gyülekezet pecsétjét. Nagyon kívánatos olyan pecsét használata, amelyen rajta van az egyházmegyének és a politikai megyének a neve is. A lapokat gyűjtőborítékban helyezzük el, s arra elöl is, hátul is írjuk rá a gyülekezet nevét, egyházmegyéjét és politikai megyéjét. A lapokat felül, középen számozzuk. Az I. ponthoz: Legtöbb gyülekezetünk anyakönyvében vagy jegyzőkönyvében meg van örökítve a régebbi lelkészek névsora. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a helyi névsorok általában elég hitelesek, sokszor a más forrásból nyomtatásban közölteknél hitelesebbek. Ezért még ott is, ahol az egyházközség története nyomtatásban megjelent, szükséges ezzel a helyi névsorral való összevetés, s nem elegendő az egyház- község könyvtárában esetleg meglévő könyvből való egyszerű kimásolás. Ahol ilyen névsor nem volna, ott hozzávetőleges névsor állítandó össze az anyakönyvi bejegyzések alapján, annak megjelölésével, hogy mely adatok teljesen bizonyosak, s melyek csak hozzávetőlegesek. A névsornak tartalmaznia kell a lelkipásztor (lelkész) nevét, szolgálati idejének kezdő és végpontját. Különösen a régi időkre nézve rendkívül nagy segítség, ha a névsor feltünteti azt is, honnan jött a lelkész a gyülekezetbe, és hová távozott. AII. ponthoz: A beadandó jelentésnek a főrésze az anyakönyvi bejegyzések gondos kimásolása. Hangsúlyozzuk a kimásolást, mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ahol nem a pontos másoláson, hanem bizonyos mértékű feldolgozáson volt a hangsúly, ott igen sok értékes adat elsikkadt egyszerűen azért, mert a feldolgozó a maga szempontjait érvényesítette, nem pedig az egyetemes feldolgozásáéit. Kiírandó mind a születési, mind a házasságkötési, mind a halálozási anyakönyvből minden olyan beírás, amelyben lelkész vagy családtagja szerepel. Tehát nemcsak a gyülekezet lelkipásztorára, hanem más gyülekezetből ott esküvő, keresztelő vagy temető lelkipásztorra, a segédlelkészekre, régebb időben az akadémikus rektorokra vonatkozó adatok is. Meglepő, mennyire nehezen deríthető<k> fel pl. a segédlelkészek és később lelkésszé lett tanítók családi viszonyai. Ez a kérdés fokozott gondot igényel. Nem felesleges az idegenből átmenetileg ott szereplő lelkészek neve sem. Különösen felhívjuk a figyelmet arra, hogy régi lelkészi családok keresztszülőknek rendesen lelkészeket és lelkésznéket hívtak. Sok lelkészünk és főleg lelkésznénk neve nem is maradt fenn másutt, csak egy idegen gyülekezetben keresztanyaként vagy keresztelő lelkészként való szereplése alkalmából. Ezért fontos minden bejegyzés, ahol egyáltalában lelkész vagy lelkészné szerepel. Maga a kiírás következőképpen történjék: különálló kisebb cédulákra írjunk fel sorban egymás után minden lelkipásztori nevet, amely a gyülekezetben szerepel. Alája írjuk fel, hogy mettől meddig szolgált a gyülekezetben, s ki volt a felesége (esetleg két vagy három neje is volt). Kezdjük el a születési anyakönyv ada-33-
