Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Függelék
Függelék tait, s írjuk fel a lelkipásztor nevét viselő cédulára egymás után a gyermekeket, megjelölvén pontosan születési napjukat. Ahol csak a keresztelés dátuma van bejegyezve, ezt külön jelölni kell, esetleg azzal, hogy a gyülekezet szokása szerint a keresztelés a születést követő hányadik napon volt szokásos. Jelölni kell, hogy a gyermeknek a keresztszülei lelkész vagy lelkészné (nevükkel, lakhelyükkel), s ha idegenből való lelkész keresztelte. Ez lelkészi családoknak rokonsági viszonyaira sokszor igen érdekes következtetéseket enged meg. Előfordul az is, hogy idegen gyülekezetben szolgáló lelkészcsaládnak gyermeke születik; ez rendesen a lelkésznének szüleinél való tartózkodására vall, tehát sokszor szintén igen fontos adalék. Ha egy gyermek törvénytelen vagy utólag törvényesíttetik, azt feltétlenül jelezni kell. A születési anyakönyv után következnek a házassági anyakönyvek. A már meglévő cédulákra odaírandók az újabb adatok. Legelőször azonban az esketési adatok nem a gyülekezet területén működő, hanem csak onnan házasodó lelkészekre vonatkoznak. Ez adatok kiírása igényel fokozott gondot, mert az adatgyűjtés egyik legfőbb célja a lelkészek családi viszonyainak a felderítése. Még az egyházkerületi törzskönyvi nyomtatványokról sem állapítható meg, hogy a lelkészek hol kötöttek házasságot, s emiatt homályban marad életsorsuknak nem egy nevezetes fordulója. A tiszántúli gyűjtésnek ez volt a leggyengébb pontja: segédlelkészek házasságkötéséről alig, rektorokéról egyáltalában nem, ma élő lelkészeink házasságkötéséről is csak hézagosán szólnak a jelentések. Talán rosszul érzett tapintatból, de még a törzskönyvi lapok is egyenesen megtévesztőek, mert maguk a lelkészek a saját életadataik közt sem írják be, hogy már másodszor vagy harmadszor nősülnek, s hogy mi lett elvált nejükkel, vagy mikor és hol született és halt meg régebbi feleségük. A házasságkötéskor sok helyen megállapítható, hogy hol születtek a felek, s hány évesek. Ezeket az adatokat semmi esetre sem szabad kihagyni. A halotti anyakönyvekben található adatok közül azokat, amelyek már a céduláinkon előforduló nevekhez tartoznak, oda írjuk kiegészítésül. Lesznek olyan nevek, amelyek a gyülekezetben egyetlenegyszer fordulnak elő: egy máshonnan való özvegy papné, egy peregrinus öreg pap, stb. Mindig a halálozás (nem a temetés!) napja írandó, vagy ahol csak a temetés napja van beírva, ez jelzendő. Különös értékűek és gondosan felkeresendők azok az adatok, amelyek a lelkészi pályáról lelépett egyénekre vagy nem lelkipásztor feleségeként meghalt volt lel- késznékre vonatkoznak. Hivatalos adataink ezekről a személyekről egyáltalában nem szoktak megemlékezni, s így a lelkészi családok sorsának további kísérésében egyedül az anyakönyvek s a gyülekezetét ismerő lelkipásztor szíves segítsége adhat támasztékot. A három anyakönyvből külön cédulákra kiírt, tehát a családfő neve alatt csoportosított adatok ezek után tartalmazzák a lelkész és neje nevét, esetleg születése és halála helyét és idejét, vagy legalább egyet-egyet ez adatok közül. Tartalmazza gyermekeik nevét, esetleg férjhezmenetelük vagy nősülésük adatait. A nem kifejezetten anyakönyvi bejegyzéseken túl kívánatos feljegyezni a lapra a lelkészi családtagok további életsorsáról esetleg tudhatókat, özvegyeknél főleg-34-
