Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Függelék
Függelék tekintetében ilyen általános tájékoztató hiányában nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem indítható meg, s a levéltárakban már összegyűjtött új anyag szakszerű feldolgozása is csak nehézkesen haladhat előre. Megjelennek ugyan egyesek önfeláldozó munkássága nyomán igen értékes közlemények, de igen sok idő és erő megtakarítható volna, ha a rendelkezésünkre álló valamennyi adat rendszerezve hozzáférhető alakban a kutatók segítségére állhatna. Egy ilyen lexikonszerű munkálat a mai anyagi és térbeli nehézségek mellett egy ember munkaképességét és erre áldozható idejét messze túlhaladná, s esetleg évtizedek múlva hozhatná meg a kívánt eredményt. Ezért a tiszántúli egyházkerület kísérletet tett valamennyi lelkészének a munkába bevonásával. A tapasztalat megmutatta, hogy a legtöbben teljes mértékben megértették, hogy a közös munkában való részétel jelent ugyan terhet reájuk nézve, de lényegesen hozzájárulhatnak a maguk munkájával múltunk emlékeinek megőrzéséhez, közhasznúvá tételéhez, s a jövendő számára megbecsülhetetlen értékű új anyag teremtéséhez. A lelkipásztorok odaadó segítségével a tiszántúli egyházkerület lelkészi életrajzgyűjteménye - ha nem is végleges, befejezett alakban - egy félesztendő alatt elkészült. Ez reményt nyújt arra, hogy megértő munkatársak segítségével egész magyarországi református egyházunk valamennyi lelkészére kiterjedő, a lehetőség szerint hiteles és megbízható tájékoztatót lehet készíteni záros határidőn belül. A református lelkészi státus megbecsülésére, értékelésére, az egymás iránt való szeretet és megbecsülés fenntartására, a református lelkészi családoknak a nemzet életében való szerepét megvilágító munkálatokra óhajt ez a gyűjtés alapot teremteni; nem a hivatalos akták szaporítása, hanem egy hatalmas, közös munka megindítása a célja. Végrehajtási utasítás. A kivitel módjaira nézve az alábbi megjegyzések adnak tájékoztatást. Fontos, hogy az utasításokat mindenki a lehető legpontosabban tartsa meg, mert igen sok felesleges utólagos kérdezősködéstől és utánanézéstől mentesül mind a jelentést tevő, mind a feldolgozó. Külalak. Egyöntetűség kedvéért a jelentés szabad negyedívekre (vagyis 4 részre felvágott ívpapírra) írandó, mindig csak a lap egyik oldalára. A negyedíveket ne fekvő, hanem álló alakban írjuk be. Tekintettel arra, hogy ma a régibb és az új ívpapír- nagyság között különbség van, megjegyezzük, hogy ez nem okoz nehézséget: mindkét forma használható. De sem vonalazott, sem a rendes írópapír ívnagyságától eltérő nagyságú papirost ne használjunk. Amennyire csak lehetséges, géppel írjunk. Ez azért is kívánatos, mert így a gyülekezet levéltára számára egyidejű másolat készülhet, de főleg azért, hogy ezáltal a félreérthető olvasatok elkerülhetők. Csak ott, ahol a gépelésnek nincs semmi lehetősége, készüljön kézírásos jelentés, de mindenesetre gondos és olvasható kézírással. Minden lapra üssük rá-32-
