Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

zésre. Három környékbeli lelkész, akiket a család felkért, szintén megtagadta a szertartás végzését, a madi lelkész, Tóth Zsigmond azonban vállalta, és átjővén el is végezte. O ugyan az esperes utasításával takaródzott, hogy tudniillik az esperes hívta fel a temetés végzésére, miután én megtagadtam (nem számolt az esperes úr azzal, hogy tiltó rendelkezése éppen az ő rokonával szemben fog majd alkalmaztatni!), de Tóth Zsigmond madi lelkész cselekedete mégis olyan volt, amit nem szabad lett volna megtennie. Az eset miatt a presbitériummal együtt fegyelmi vizsgálat megindítását kértük Tóth Zsigmond ellen, de Gyalókay László esperes úr elutasította beadványunkat azzal, hogy a madi lelkész az <3 utasítására végezte a temetést, így tehát ő ártatlan, őellene, az esperes ellen tegyünk panaszt. Miután tudtam, hogy az esperesnek nincs elutasító joga, csakis a bíróságnak, panasszal éltem az egyházmegyei bíróságnál. Am az egyházmegyei bíróság nem akarván az esperes eljárását törvénytelennek minősíteni, olyan forma kibúvót keresett, mintha nekünk az esperes ellen lenne panaszunk, ez pedig az egyházkerületi bírósághoz tartozik. így került ügyünk a kerületi bírósághoz. Az egyházkerületi bíróság, bár Gyalókay László esperes egyházkerületi főjegyző volt, az egyházmegyei bíróság végzését megsemmisítette, úgy az egyházmegyei bíróság, mint az esperes eljárását elítélte, törvénysértésnek minősítette, s utasított bennünket a panasz újbóli beadására a vétkes Tóth Zsigmond ellen, akinek az esperes felhívására sem lett volna szabad ilyen esetben szolgálatot végezni, stb. A nekem és a presbitériumnak elégtételt szerző, igazságos ítélet meghozatalát boldog emlékű Sörös Béla püspök, azon időben egyházkerületi aljegyző úrnak köszönhetjük, akinek kérésére el is álltunk az ügy további folytatásától. Megelégedtünk azzal, hogy az egyházkerületi bíróság eljárásunkat helyesnek, törvényesnek, az esperes és egyházmegyei bíróság eljárását pedig törvénytelennek, helytelennek minősítette. Meg kell itt jegyeznem, hogy az azon évi egyházkerületi jegyzőkönyv nem lett kinyomatva (milyen indokkal, nem tudom), s így az ítélet nem lett publikálva! Csak az írott jegyzőkönyv őrzi.

Ezen ügy sok lelki gyötrelmet szerzett nekem, és csak nehezen tudtam felette napirendre térni.

Gyülekezetünk temploma régi, süllyedt épület, mely felemelést és alapos átalakítást igényelne. Ha az első világháború ki nem tör, megtörtént volna a megújítás. A szükséges pénzünk is megvolt, de a hadikölcsön elvitte, elveszett. Az új harang beszerzése idején kívül-belül új vakolást kapott, a régi nedves tégla azonban nem állja a maltert. A gyülekezet jómódú, vagyonos tagjai nem elég áldozatkészek arra, hogy rendkívüli kivetéssel vagy közadakozással újraépítsék. Az én alkonyra hajló életem már nem alkalmas ilyen nagy munka propagálására. Talán majd az utódomnak sikerül a hitélet mélyítésével ezt is keresztülvinni.

Lelkipásztori működésem itteni - immáron 33 évre terjedő - ideje, elismerem, sok eredményt felmutatni nem tud. Minden kezdeti siker a megszokottság, a közöny tengerébe veszett el. Az első világháború előtti és alatti időben a vallásos esték, melyeket hetenként tartottam Padányban is, Bögellőn is, és más alkalmi ünnepélyek (Petőfi, Arany, Jókai, kuruc- és kultúrestek, stb.) szinte túlméretezett érdeklődés mellett folytak. Szerepelt gyakran a férfi énekkar, melynek-323-