Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye olyan fizetés mellett, amelyből csak szülői támogatással tudott csak megélni minden takarékossága és józansága mellett is. (Természetesen haza nem j öhetett többé, mert a cseh hatóság mint katonakötelest letartóztatta volna.) Később - Istennek legyen hála! - mind jobban érvényesült, s ma már ismert nevű textil­mérnök. Jövője miatt megnyugodhattam. Nehéz gond volt három leánygyermekem jövője is. Az elszakíttatás miatt nem tudtam őket anyaországi magasabb iskolába járatni. Csehszlovákiában csak egy magyar tanítónőképző volt: a pozsonyi Orsolyáké.230 Erről azonban le kellett mondanom, mert oly magas volt a havidíj, hogy annyit három, de egy leányom után sem lettem volna képes megfizetni, s emellett nagyon sokat hallottam az elkatolizálási törekvésről. így kénytelen voltam első leányomat a Selmecbányái ágostai hitvallás szerint evangelizált szlovák nyelvű tanítóképzőbe adni, melyet az ágostai hitvallás szerint evangelizált egyházkerület tartott fenn. Nagy segítsé­gemre volt áldott emlékű Zsámbor Pál selmeci evangélikus lelkész,231 aki magyar születésű, magyar érzelmű, s természetesen magyarul tisztán beszélő ember, de az ottani tót gyülekezetnek a lelkésze volt. Mindhárom leányom ott végezte a tanítónőképzőt (ott tanulván meg a nyelvet is, mert a polgári iskolát Komárom­ban, magyar intézetben végezték), mint lelkész gyermekei olyan kedvezményes ellátás mellett, amelyet három egyszerre (sőt négy) tanuló gyermekem után is meg tudtam fizetni. Selmecbányán tették le szlovák nyelven a tanítói érettségit, de az oklevelet már magyar tannyelvű vizsgálóbizottság előtt szerezték meg, magyar tannyelvű iskolára (tanításra) képesítve. Legidősebb leányom, Katalin nem foglalt tanítói állást, mert férjhez ment Szametz János akkor hontsomosi, ma felsőterényi ágostai hitvallás szerint evan­gelizált lelkészhez. Másik két leányom patasi, illetve szapi tanítónő lett.232 Er­zsébet ma Kiss Gyula negyedi lelkipásztor neje, Emília leányom pedig férjhez ment Kotlik Ferdinánd cseh nemzetiségű pénzügyőri tisztviselőhöz, ami által igen nagy szomorúságot és lelki gyötrelmet szerzett nekünk, szülőknek (és a rokonságnak), de nem volt módunkban ezen lépését meggátolni. Ma Csehor­szágban élnek, Prága mellett. 1938 óta nem is láthattuk. Az előbb említettek családi életem szúró tövisei. De volt lelkészi szolgála­tomnak is fájdalmas csalódása, melynek emléke ma is él bennem. 1930. május 10-én egy, a református vallásból egyházi adó végrehajtása miatt kitért, s feleke- zetnélkülivé lett asszony egyházi eltemetését (mivel vissza nem tért) megtagad­tam, tekintettel az ide vonatkozó, s már évekkel előbb kiadott esperesi rendelke­230 A Merici Szent Angéla által a XVI. században alapított Szent Orsolya-rend, más néven orsolyiták rendje a fiatal leányokkal való foglalkozást tűzte ki céljául. Magyarországra Ausztriából érkeztek. Pozsonyi zárdaiskolájukat 1676-ben alapították, polgári leányiskolájukat és tanítónőkép­zőjüket 1883-ban állították fel. Ez utóbbi maradt 1920 után Csehszlovákiában az egyetlen magyar nyelvű katolikus tanítónőképző intézet. 1945-ben működését megszüntették. DIOS 1993-. XI. 205. 231 Zsámbor Pál evangélikus lelkész az 1912/13. tanévben a Selmecbányái egyházkerületi Cse- mez Tanítóképző-intézet óraadó tanára is volt. Evangélikus egyház egyetemes névtára. 1912/13. 7, 72, 77,108. 232 Szekeres Emília 1930-1936 között tanított Szapon. DREL II. 259. a. 1930. 5, 45. SZERÉNYI 1933.259. VÉGH 2001.120.-322-

Next

/
Oldalképek
Tartalom