Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye János felsőterényi, Hont vármegye, ágostai hitvallású evangélikus lelkész228 neje), Erzsébet 1909. szeptember 15-én (Kiss Gyula negyedi lelkész neje). Kismányáról, a magyarság e végváráról a padányi (komáromi egyházmegye) gyülekezet választott el lelkészének 1908. november 16-án pályázat útján, szavazattöbbséggel. Az állást csak 1910. márciusban lehetett elfoglalni. Kismányai 5 évi rendes lelkészi szolgálatom után tehát 1910. március 12-én elfoglaltam a padány-bögellői társgyülekezet lelkészi állását, melybe ünnepélyesen 1910. március 20-án, Virágvasárnapján iktatott be Tóth Kálmán deáki lelkész, a komáromi egyházmegye esperese. Kismányára, mint hivatalos pályám megindulása és fészekrakásom helyére, mindig jó érzéssel gondolok. Megkezdtem tehát hivatali működésemet Padányban az adott talentumok és 30. életévem lelki és testi erejének felhasználásával. Az egyház anyagi ügyeit igyekeztem rendben tartani. A lelki és hitélet terén is munkálkodtam olyan mértékkel, ahogy abban az időben - a kor szellemének megfelelően - átlagban működtek a lelkipásztorok. Vallásos estéket, ismeretterjesztő előadásokkal összekötve ősztől késő tavaszig hetenként kétszer is tartottam sok éveken keresztül. Énekkart alakítottam (négy szólamra), s vezettem. A gyülekezetben elég jó vallásos élet, békesség uralkodott, míg a nagy háború visszahatásai meg nem rontották. A pásztor és nyáj között nem volt súrlódás. Ma sincs. 1911. január 11-én itt, Padányban született negyedik gyermekünk, Emília leányunk. A trianoni elszakí- tás a gyermekeim jövőjéről való gondoskodást meglehetős nehézzé tette. Fiam 1916 őszén a pápai főiskolában kezdte meg tanulmányait, s ott is folytatta a cseh megszállás idején is. Sok utánjárással tudtam csak megszerezni részére az átuta- zási engedélyt tanulmányai ottani folytathatásához. Érettségit is ott tett, majd a budapesti József király műegyetem hallgatója lett, és ott szerzett gépészmérnöki oklevelet. Ezután kezdődött fiam kálváriajárása és a szülői szív aggodalma. A határváltozással ő is csehszlovák állampolgár lett, de a cseh állam magyar gépészmérnöki oklevelét, amely egész Európában érvényes, nem ismerte el itteni működhetésre. Magyarországon az állampolgárság hiánya miatt szintén nem nyerhetett alkalmazást. Éveket töltött itthon szinte tétlenségben, amikor tele volt munkakedvvel, ambícióval. Ezen idő alatt kitöltötte az itteni (cseh) katonai szolgálati időt. Azt tervezgette, hogy kimegy Oroszországba, vagy elmegy Afrikába (Abesszíniába229), ahol a mérnöki tudományt megbecsülik és értékelik. De Isten nem így akarta. Barátai bíztatására, hívására visszament Magyarországba, és jóakaratú segítséggel megszerezte a magyar állampolgárságot, s így jutott a műegyetem segítségével, illetve miniszteri rendelettel eleinte kényszerálláshoz 228 Szametz János evangélikus lelkészre vonatkozó életrajzi adatokat sehol nem találtunk. Felső- terény (Horné Terany) 1920-tól Csehszlovákiához tartozott. A község az I. bécsi döntés után nem került vissza Magyarországhoz, ezért a magyar evangélikus egyház egyetemes névtárában nem szerepel. A szlovákiai evangélikus egyház 1924-ben és 1930-ban is adott ki névtárat, akkor Pavel Ko- ricánsky volt a gyülekezet lelkésze. Szametz János neve az ordinációs jegyzékekben sem fordul elő. (Ezúton is köszönöm Czenthe Miklósnak, az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjének segítségét.) “29 Abesszínia az Etióp-magasföld történelmi neve, Etiópia állam Európában korábban használt elnevezése.-321-
