Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

szúságot, kellemetlenséget szerzett nekem piszkálódásaival, sőt életveszélyes fenyegetéseivel, izgatásaival, mivel nem voltam hajlandó az ő pártján állani. A kis gyülekezet egy része ugyanis kitartott mellette, mert egyébként igen népszerű ember lett volna. Éppen ezért, az iskolai év befejeztével, kértem onnan való elhe- lyeztetésemet. A gyülekezet nagyobb része szeretettel és féltéssel vett körül. A gyülekezet több tagjával még évek múlva is leveleztem. Hívtak, hogy választhatóságom után menjek vissza rendes lelkésznek, de nem volt kedvem olyan messze lenni szűkebb szülőföldemtől. Különben is Kismányán (barsi egyházmegye)224, ahová 1904. május 15-én az elhunyt Beődők Pál lelkész225 után helyettes lelkésznek küldettem, hamarosan megígérték egyhangú megválasztásomat, amint választhatóságom ideje eljön (1904. szeptember 10.). Sőt már a közben, ottlétem alatt lefolytatott lelkészválasztáson, kérésem és tiltakozásom ellenére megtagadták a választást (három rendes lelkészpályázó volt), s az újra meghirdetett pályázaton én is részt vehettem, miután semmi törvénytelenséget, izgatást, vagy magam melletti hangulatkeltést nem csináltam. Meg is választottak egyhangúlag, és rendes lelkészi állásomba 1905. március 12-én lettem beiktatva. Nemes Kálmán somorjai lelkész (leendő sógorom) volt az esperesileg megbízott beiktató lelkész. A választási idő alatt fél évig Búcson voltam esperesi káplán boldog emlékezetű Veress Ede esperes úr226 mellett, amely időre mindig hálával és szeretettel emlékezem.

Mint kismányai lelkész 1905. július 4-én kötöttem házasságot Nagymegyeren Nemes Emília okleveles tanítónővel,227 néhai Nemes Sándor volt takácsi jegyző és Kováts Janka leányával. Eskető lelkészünk ugyancsak Nemes Kálmán volt. Kismányán született három gyermekünk: László 1906. december 9-én, jelenleg főmérnök az iparügyi minisztériumban, Katalin 1907. december 8-án (Szametz

224 A szövegben hibásan: Komáromi egyházmegye!

225 Beödők Pál Csicsóról származott, felesége Tildy Judit volt. 1871-ben Alsószőllősön, 1872- 1873 között Búoson segédlelkészként működött. 1873-ban szentelték lelkésszé, de az egyházkerület anyakönyvébe nem írta be az életrajzát. 1873-tól Madáron, 1874-től Somorján, 1876-tól Kamocsán segédlelkészi szolgálatot végzett, 1876-1878 között Jókán adminisztrátor volt. 1878-tól 1904-ig szolgált Kismányán megválasztott lelkészként. 1904. március 11-én hunyt el 62 éves korában. DREKK 0.1891. 21. TtREL I. 8. d. 6. Búcs. 1, 5. d. 7. Dunamocs. 20. Jóka. 2. Kamocsa. II. 33-34. d. 8. Kismánya. 9. Madar. 1.3. d. 10. Rété. 6. d. 11. Somorja. 1. DPL 1904.195. KRÁNITZ 2012.21.

226 Veres Ede 1842. október 28-án született Felsőgelléren (Komárom vm.), apja Veres István lelkész, anyja Kovács Johanna volt. Tanulmányait Pozsonyban, majd Pápán végezte. Az 1865/66. tanévben a gimnázium II. osztályának tanítója volt. 1866-1867 között Nagymegyeren papoló káplánként, Madáron fél évig, majd 1867-1869 között Búcson másfél évig segédlelkészként szolgált. Az 1869-ben Székesfehérváron tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1869-től káplán volt Révkomáromban, 1873-tól 1907-ig rendes lelkészként szolgált Búcson. 1896-1907 között töltötte be a komáromi református egyházmegye esperesi tisztét. Felesége Szép Ilonka volt. 1907. február 9-én 64 évesen hunyt el. DREKK O. 394t. 158. TtREL I. 8. d. 6. Búcs. 1, 35-36. d. 7. Felsőgellér. 5. ZOVÁNYI1977.333.

227 Nemes Emíliát az 1903. szeptember 13-án tartott presbiteri gyűlésen választották meg az alistáli másodtanítói állásra. 1903-1905 között tanított Alistálon. DRELII. 259. a. 1904. 5. Egyházkerületi Névtár. 1904.38.1905.39.-320-