Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Komáromi Egyházmegye
Komáromi egyházmegye ság után fele hittanórától, a konventi adminisztrációtól s a fele lelkészi szolgálattól mentesülve, élhető állapotba kerültem. Anyagilag jobban álltam, mint legtöbb parókus lelkipásztor.83 Káplán kartársam Narancsik Imre, jelenlegi nagy- muzsalyi (Bereg megye) lelkipásztor84 lett. Vele igen jó viszonyba kerültem. Pozsonyban igehirdetésem miatt heteken keresztül rendőrségi megfigyelés alatt állottam. Hogy két ízben is nem tartóztattak le, azt annak köszönhettem, hogy beszédeim éles magyarságát püspök főnököm utasításának vélték. Néhai Tóth Kálmán deáki elődöm 1930-ban erősebben kezdett betegeskedni, s káplánja nem mindig lévén, többször helyettesítettem Narancsik kollégámmal. Az 1930. december 14-én bekövetkezett halálával megüresedett lelkipásztori állásra egyhangúlag hívott meg a deáki szent gyülekezet 1931. február 9-én tartott közgyűlésén. Állásomba 1932. március 13-án iktatott be Balogh Elemér püspök úr. 1932. július 4-én nősültem meg Komáromban, feleségül vettem Tóthkárolyi Ibolyát, Tóthkárolyi Lajos komáromi törvényszéki bíró és Galambos Lídia leányát. Feleségem okleveles tanítónő s képesített kántor. Az esketési szertartást Balogh püspök úr végezte. Házasságunkból eddig három gyermek született: Anikó, 1935. IV. 2., Tünde, 1941. V. 5. és Csongor, 1943. V. 10. (Ez utóbbi Komáromban.) Mindhárom él. Közéleti szereplésem: Tagja vagyok a Nyitra-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye törvényhatósági bizottságának, egyben a közigazgatási bizottságnak is. Tagja vagyok a vágsellyei Első Hitelintézet felügyelő bizottságának, a vármegyei iskolán kívüli népművelési bizottságnak, a vármegyei gazdasági egyesületnek, a vármegyei cserkészszövetségnek társelnöke, tagja a vármegyei leventeegyesületnek, tartalékos tábori lelkész vagyok. A MEP85 helyi szervezetének kultúrbizottsági tagja, helyi leventeegyesületnek választmányi tagja, a gazdakörnek díszelnöke. 1933-tól az egyházmegyei lelkészértekezletnek jegyzője, a volt szlovákiai és kárpátaljai Egyetemes Református Egyháznak egy ideig konventi pénztárnoka, a Dunáninneni Egyházkerületnek a visszacsatolásig pénztárnoka és tanügyi bizottsági tagja, az 83 parochia (görög-latin): egyházközség, gyülekezet; ott betöltött papi, lelkészi állás; papiak, lelkészlakás. A parókus lelkész a protestáns egyházakban a megválasztott lelkészt jelenti, aki parókiát vezet; a görögkatolikus egyházban a plébános megfelelője. 84 Narancsik Imre 1904-ben született Csallóközaranyoson (Komárom vm.). Középiskolai tanulmányait 1917-től Komáromban, a teológiát 1925-től Losoncon és az 1928/29. évben Halléban végezte. Ennek eredményeként a losonci teológiai szemináriumban lett tanár, 1931-ig az ószövetségi tudományok egy részét, majd később a dogmatikát és segédtudományait is előadta. Püspöki titkár volt Balogh Elemér mellett Pozsonyban, ezután Zsigárdon helyettes lelkész két hónapig (1929. XII. 10.-1930. II. 5.), ezt követően a Felvidéki Református Egyház Egyetemes Konventje mellett titkár, végül 1932-től püspöki titkár. Eközben a Baráti Szó és a Református Elet című lapokat szerkesztette. 1935-ben 1 hónapig Garamkissallóban lelkész, majd Léván segédlelkész lett. Innen hívta meg lelkészének a nagymuzsalyi gyülekezet. Felesége Tusa Gabriella Julianna, Tusa Menyhért viski lelkész leánya volt. 1946-ban letartóztatták, szovjet fogságban hunyt el az 1947. év végén vagy az 1948. év elején, valószínűleg Irkutszkban. DREL1.1. u. Léva. II. 73. TtREL 1.8. d. 11. Zsigárd. 2. FONOD 1997. 28, 231-232,247. PUNTIGÁN 2005.59,70,71,83. BADÓ 2009.3. 85 A MÉP a Magyar Élet Pártja rövidítése.-262-
